Kányádi Sándor

Arany Jánosra gondolva

kenyerem javát már megettem
útjaim nagyját már megjártam
útfélen fekszem őszi fának
egyre gyérülő árnyékában

fogam között egy szál vadrozzsal
szememben a tündöklő éggel
kévém beköti majd az isten
mellemre térdel