Lázáry René Sándor

Arcképcsarnok hajdanból

Sztárai Istvánnak Szatmárra

Corona

A Cenk árnyékában sincs egyetlen lantos,
Nem zeng lágyan sorsunk - kegyetlen, alantos.
Visszanéz, ránk gondol Herr Greff, Bakfark Bálint:
Csudálkozik hosszan, hallgat, majd csak bólint.

Misztótfalusi

Misztótfalun át az úthajlás is siklós:
Itt jött a világra a nyomdász Kis Miklós,
Ki hollandúsoknál lelt elmét, szerentsét,
Mert Erdélyben nintsen ellenvéleményre,
Tehetségre mentség!

Peregrinus

Dúsgazdag Amsterdam, Ultrajectum, Leyden
Lelkes adományát többé nem felejtem!
Már utat sem tudván tart a fátum helyben:
Fáradt fejem könyvek födelére ejtem.

Hiába Göttinga, Heidelberga, Bázel:
Hitvalló galibák gonoszsága zár el!
Fárelkedő hazám gyötör, megaláz, ver:
Talpig vásott csizmám honos sárban áz el.

Maman

Böngészgette Keményt, Jósikát, Jókait:
Könnyezé magyarság sok vitás dolgait.
Sírdogált, pedig csak érteni próbálta:
Legtöbbször megszeppent, apróka madárként
Csepp fejét csóválta.

Kazetta

Úrasztala, stallum dicsérje a kezét:
Fényes öröklétnek festé mennyezetét
Idős Umling Lőrinc egyetlen fiával,
Mert kell a léleknek kegyelem, ki rávall.

Marosvásárhelyt, 1924 novemberében