Kolozsvári Márton meg György
Szobra, lám, lóháton Szent György,
Ki hiába lándzsát nem tört,
Lábánál a Sárkány lent hörg:
Már tüzet sem okád, sem pört,
Vizet sem pök, mert Ő fennkölt,
Csak vért köp, bár verset sem költ,
Mivel vérig sérté Szent György,
S a két mester, Márton meg György,
Megmintázták, hogy mily megtört,
Paták alatt míg fetreng, hörg,
Hisz halálra sebzé Szent György,
Kinek feje fölé szent kört,
Dicsfényt fon majd Fent egy Szent Hölgy,
Bár a Mennyben nincs vágy, sem flört,
Mert szentekkel teljes, fennkölt -
Olyat még száz költő sem költ!
Nem ösmérnek gondot, sem pört:
Glóriásan pompáz Szent György,
Profán örömökre nem tört,
Üdvösséget hörpöl, nem sört -
Nem rágcsál több asszonyembört
Már a fránya Sárkány, nem hörg!
Vigadozzál, védőnk, Szent György!
Dicsértessél, Márton meg György!

Kolozsvár, 1907 novemberében