Nem volt, szegény: Arany! Petõfi! Vajda!
Még Kálmán sem... Se Tóth, se Lisznyai.
Heveny delnõk se kaptak hajba rajta:
Magát sodorta mindenfajta bajba...
Ah, Szittya Parnassz szutykos disznyai!

Nem volt poéta, sem Sándor, se vátesz,
Bár egyre költött Lázáry René...
Nem érdekelte ósdi septem artes,
S olyanná lõn, ki életben kárt tesz:
Hol bánaté volt, hol meg örömé.

Mondok: nem lett: Arany! Petõfi! Vajda!
Még Kálmán sem... Se Tóth, se Lisznyai.
Balsorsa nem füröszté tejbe-vajba...
Költelmi templom, oh, te kerge pajta!
Ah, Szittya Parnassz szutykos disznyai!

Még folytatnám, ha
Menne, de elfáraszt...
Csak dünnyögöm, hogy:
Mene, tekel, fáresz.

Budapesten, 1892 októberében