Mikor először megláttam szépséged:
ájtatosan csodáltalak és hosszan;
már-már azt képzeltem: sassá változtam,
aki puszta szemmel az égbe nézhet.

Ráébredtem: a gőg hozta rám mindezt,
mert szárny nélkül elérni az egekben
lebegő angyalt éppoly lehetetlen,
mint értelemmel megismerni Istent.

Ha maradhatnék vakító szépséged
mellett, mely roppant fényével betölt:
boldog lennék. Ha nem, mit ér az élet?

Nem szült még oly erős testőrt e föld,
ki tőled meg tud védeni. Elégetsz,
mikor velem vagy; ha elmégy, megölsz.