Hosszú barátságunk alatt gyakorta
gondoltam s láttam is, hogy nő meg férfi
hegyből-fejtett-kő-képmása túléli
faragóját, ki visszatér a porba.

A természet ez egyszer fejét hajtja
a művészet előtt; győz a vésővel,
ecsettel nyert Szépség, mit az idő nem
zúz szét, s a halál nem vesz erőt rajta.

Két eszközöm szolgál, márvány és festék,
hogy átmentsem kettőnk arcát és testét -
megszédülök, a boldogság elönt,

hogy szépségét mától még ezer évre
is csodálhatják, s megértik, hogy én se
voltam bolond, mert így szerettem Önt.