(Networking a gyakorlatban)
Előszó
A számítástechnika minden évtizedben újabb formákat ölt. A hetvenes éveket például a terminálokkal körülvett, osztott idejű üzemmódban dolgozó nagygépek jellemezték; a nyolcvanas évekre a kisméretű, személyi számítógépek terjedése nyomta rá a bélyegét; a kilencvenes évek pedig egyértelműen a hálózatoké. Mégpedig az egyre nagyobb hálózatoké, melyek átfogják az egész Földet és gépek millióit kötik össze.
Hazánkban is sorra jelennek meg a különböző technikákkal (telefonkábel, üvegszál, műhold stb.) megvalósított nagytávolságú számítógépes hálózatok. Az eddigi legsikeresebb ilyen fejlesztési project Magyarországon, a 80-as évek végén indult Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (IIFP vagy IIF), amely kezdetben elsősorban az oktatási-kutatási szféra számára próbálta elérhetővé tenni ezt az új technikát. Az IIF és az alapját képező hazai X.25-ös csomagkapcsolt hálózat azóta sokkal nyitottabbá vált és ma már potenciálisan több tízezer ember fér hozzá. Készül a nagysebességű digitális hálózat (HBONE) is az országban, így rövidesen a technikai feltételek elérik itthon is a fejlett országok átlagát. Sokkal nehezebb viszont azt a lemaradást behozni, amely a technika használatának ismerete és a hálózatokhoz kapcsolódó szubkultúra kialakulása terén fennáll.
Ez a könyv elsősorban azoknak az információforrásoknak a használatát igyekszik oktatni, amelyek az IIF felhaszbálók rendelkezésére álló hálózatok segítségével jelenleg elérhetőek. Nem tartalmaz technikai ismereteket a hálózatokról, inkább a leendő felhasználóknak szól: vagyis tudományos kutatóknak, diákoknak, könyvtárosoknak, információs szakembereknek, üzletembereknek, stb. A szöveg magját egy, a SZMALK INFONET Kft által először 1992-ben megrendezett tanfolyamhoz készült jegyzet alkotja. Megpróbáltuk úgy átalakítani ezt a kiindulási anyagot, hogy tanfolyam nélkül, önállóan is megállja a helyét, és a száraz, szakszerű ismeretek mellett olvasmányos is legyen. (A tanfolyami jegyzet folyamatosan aktualizált hipertext változata megtalálható a hálózaton.)
Minden számítástechnikai témájú könyvnél nagy gond a gyors elavulás. Különösen igaz ez a hálózatokra, ahol a fejlődés és változás üteme megdöbbentően gyors. Ezért a könyvben közölt adatok és példák csak tájékoztató jellegűek, nem garantálható, hogy a szöveg olvasásának idején még érvényesek lesznek. Inkább csak az elérhető lehetőségek illusztrálására szolgálnak. Sokkal fontosabbak a könyvnek azok a részei, amelyek az önálló ismeretszerzés és tájékozódás lehetőségeire hívják fel a figyelmet. A hálózat megtanulásának legjobb forrása maga a hálózat. Ez a könyv csak az elinduláshoz nyújthat segítséget.
Tehát:
Kalandra fel!
1994. január
A szerzők
Az emberiség egyre több információt tárol digitálisan, számítógépeken. A komputerek lehetővé teszik ezeknek az információknak a gazdaságos tárolását, a szükségleteknek megfelelő lehívását és átalakítását. A gépeket összekapcsoló hálózatok pedig biztosítják azt, hogy az információk elvileg bármikor, bárhonnan elérhetők legyenek. Az egész világot átszövő nagytávolságú hálózatokon (wide area networks) szinte végtelen mennyiségben és változatosságban találhatók digitális formátumú információk, vagy önálló, kisebb állományokba (files) gyűjtve, vagy nagyobb adatbázisokba (databases) rendezve. Emellett emberek millióival léphetünk kommunikációs kapcsolatba az elektronikus levelezést (e-mail) használva.
A 70-es évek tipikus hálózati felhasználási formája az ún. online adatbázisokban való keresés volt. Ez egy meglehetősen különleges, bonyolult szolgáltatást jelentett akkoriban: a felhasználónak előzetes időpont-egyeztetés után fel kellett keresnie egyet a kevés, kiváltságos intézmény közül, amelyek rendelkeztek csatlakozási ponttal valamelyik hálózathoz, és ott barátságtalan terminálok és keresőnyelvek segítségével, egy online szakértő közreműködésével tudta a meglehetősen drága adatbázisokat elérni. Azóta ez a helyzet fokozatosan megváltozott és a kilencvenes évekre már nálunk is sokaknak közvetlenül elérhetővé vált a legtöbb hálózati szolgáltatás.
Természetesen a legnépszerűbb az elektronikus levelezés, de ma már nem kuriózum az sem, hogy az ún. "végfelhasználók" saját maguk hívnak fel távoli adatbázisokat és keresnek bennük információkat, illetve más gépekről számítógépes állományokat töltenek le. Egyre természetesebb, hogy a vállalati vezetők napilapok online adatbázisaiban nézik meg a cégükről vagy a konkurrenciáról megjelent legfrissebb híreket, még mielőtt azok nyomtatásban megjelennének; iskolai tanulók távoli gépeken levő lexikonokban keresgélnek adatokat a házi feladatukhoz; amatőr csillagászok a NASA számítógépéről töltik le az új űrfelvételeket; tudományos kutatók saját gépük előtt ülve rendelnek meg könyveket, cikkeket egy kiadótól vagy könyvtártól; számítógépes szakemberek nagy szoftvergyártó cégek archívumaiból hívják le a legfrissebb segédprogramokat; üzletemberek modemmel felszerelt táskagépek segítségével leveleznek utazás közben a távoli munkatársaikkal.
Az adatbázisok használatához, az állományok letöltéséhez, az elektronikus levelezéshez természetesen kell egy olyan terminál vagy mikroszámítógép, amelyik rá tud kapcsolódni valamelyik hálózatra, valamint kell egy kommunikációs program, amellyel a hálózatra jeleket tudunk küldeni, ill. az onnan jövő jeleket képesek vagyunk fogadni, és kellenek bizonyos ismeretek arról, hogy mit, hogyan lehet elérni. Több tucat nagyobb hálózat van a világon és -- talán az elektronikus levelezést kivéve -- nem mindegy, hogy mi melyiken vagyunk, melyiket tudjuk elérni. A különböző hálózatokat összekötő kapcsológépek (gateways) általában csak a levélforgalmat biztosítják, számítógépek közvetlen összekötését nem mindig teszik lehetővé. Ezért például, ha csak egy nyilvános X.25 vonalunk van és szeretnénk az Internet online szolgáltatásait használni, akkor használati jogot (account) kell szereznünk egy olyan gépen, amely rajta van ezen a hálózaton és ugyanakkor az X.25-ről is el tudjuk érni. A kommunikációs program kérdése egyszerűbb: a kereskedelemben kapható szoftverek mellett magáról a hálózatról is letölthetünk kiváló programokat.
Ez az összeállítás azokat a minimális ismeretek foglalja össze, amelyek az IIF végfelhasználók számára az elektronikus levelezéshez, az adatbázisok és a távoli gépeken levő file-ok eléréséhez szükségesek, valamint röviden bemutatja a legfontosabb elérhető információforrásokat. Miután ezek száma igen nagy és állandóan növekszik, ezért itt valóban csak néhány bevezető, általános ismeretet találhat az olvasó. A részletes és konkrét információk, az egyes fejezetekhez készült mintapéldákban, s a hivatkozott szakirodalomban és információs anyagokban találhatók. Azoknak, akik szeretnék a hálózat előnyeit alaposan kihasználni és mindennapi munkájukhoz vagy hobbijukhoz igénybe venni, az ajánlható, hogy ezek segítségével bátran induljanak el "felfedező utakra" és a továbbiakban is igyekezzenek folyamatosan tájékozódni az állandóan változó lehetőségről. Ez utóbbihoz néhány javasolt információforrást bemutatunk a 12. fejezetben.
A szöveg megfogalmazásánál nem törekedtünk arra, hogy az angol szakkifejezések mindegyikét lefordítsuk, hiszen ezeknek gyakran nincs is elterjedt magyar megfelelőjük. Más esetekben pedig zárójelben közöljük az eredeti angol elnevezést, ezzel is segítve, hogy az olvasó hozzászokjon az angol terminológiához, melynek ismerete jelentősen megkönnyíti az itt tanultak alkalmazását. A leggyakoribb idegen szavak és rövidítések magyarázata a mellékelt értelmező szótárban megtalálható.
A sokféle állománytípust sokféle módon lehet csoportosítani. Itt most az első csoportba sorolunk minden olyan teljes, szöveges (full-text) anyagot, amelyik nem katalógus és nem bibliográfia jellegű. Nézzük, hogy mik tartoznak ide:
A több ezer BITNET, Internet, USENET és egyéb levelező csoport, elektronikus konferencia, SIG (special interest group), newsgroup stb. legtöbbjének a leveleit esetleg évekre visszamenően archiválják valamelyik gépen. Ezek a levéltömegek persze elég rendezetlen és igen vegyes minőségű információkat tartalmaznak, de egyrészt olyan speciális témákkal foglalkozhatnak, amelyekkel sehol máshol nem találkozunk (pl. a méhek biológiája, vagy a házi sörfőzés), másrészt van néhány eszköz, amellyel egyszerűbb kereséseket végezhetünk bennük és így kiválogathatjuk, hogy mit akarunk letölteni, ill. reménykedhetünk abban, hogy a "természetes szelekció" lassan megsemmisíti az érdektelen állományokat.
Ha tagjai vagyunk egy elektronikus levelező csoportnak, akkor célszerű és illendő lekérni a korábbi leveleket az archívumból, mielőtt esetleg sokadszor megkérdeznénk valamit. Érdemes lehet ilyenkor néhány más, hasonló témájú csoport levelezését is átnézni. Hogy mennyire hasznos speciális információkat találhatunk ezekben a levelekben, azt az is mutatja, hogy egyre több ilyen "levélgyűjteményt" jelentetnek meg CD-ROM-on és esetleg kereskedelmi forgalomba is hozzák.
A levelező csoportok vagy egyes szervezetek egyre több elektronikus hírlevelet, újságot, folyóiratot jelentetnek meg. Ezek is archiválásra kerülnek, többnyire a készítésük helyén és visszamenőleg bármelyik számuk letölthető. Ezek az archívumok általában jobban karbantartottak, mint a levélgyűjtemények, gyakran találunk mellettük egy index állományt, amelyben az egyes számok tartalomjegyzéke, sőt esetleg a cikkek rövid kivonata van, és ez alapján eldönthetjük, hogy melyik az a file, amelyiket érdemes letöltenünk.
A különböző kereskedelmi és public domain számítógépes programok és játékok dokumentációi szintén megtalálhatók a hálózaton. Ezekre többnyire a szoftver-archívumokban, a futtatható programok között bukkanhatunk, esetleg valami DOC nevű directory-ban, de elég nehéz egy konkrét program leírását megkeresni. Különösen sok programleírást találunk a telefonos BBS-ek archívumaiban, ezek általában a felhasználók által írt segédletek.
A hálózatról és a rajta található szolgáltatásokról rengeteg dokumentációt találunk egyes "központi" gépeken, valójában a hálózatról szóló információk legpontosabb és legteljesebb forrása maga a hálózat. A különböző kézikönyvek és útmutatók (guides), az FYI (For Your Information) sorozat tagjai, a tankönyvek és oktatási segédletek mellett érdemes még megemlíteni az RFC (Request For Comments) anyagokat, melyek többnyire a hálózatokon használatos protokollok, "kvázi szabványok", technikai megoldások leírásai. Ezeknél a dokumentációknál először az utolsó módosítás dátumát érdemes megnézni, mert ha készítőjük nem aktualizálja őket elég gyakran, akkor hamar elvesztik az értéküket, elavulnak.
Több olyan kezdeményezés is van, amelyeknek az a céljuk, hogy egy országon belül, vagy éppen a világrészek között felgyorsítsák a tudományos eredmények terjedését. Ennek érdekében bátorítják a szakembereket arra, hogy előadásaikat, tanulmányaikat, kutatási jelentésüket, szakdolgozatukat, vagy éppen doktori értekezésüket helyezzék el a hálózaton. Ez jelentős idő- és pénz-megtakarítást eredményezne, de jelenleg még csak elszigetelt példák vannak ilyen jellegű archívumokra.
Van néhány olyan projekt, melynek résztvevői hagyományos, nyomtatott könyvek teljes szövegét viszik számítógépre és szolgáltatják a hálózaton ingyen vagy valamilyen díjazás ellenében. Ezek általában irodalmi művek, kézikönyvek, szótárak, melyek vagy elvesztették már a copyright jogukat, vagy sikerült megállapodni az elektronikus terjesztésük feltételeiben. Az elképzelések szerint néhány év múlva akár 10 ezer féle könyv is elérhető lesz majd ilyen formában.
És mi van a copyrighttal?
A hálózati információforrások fejlődésének lassan a legkomolyabb problémájává kezd válni a copyright tiszteletben tartásának kérdése. Ez már a szoftverek esetében is sok gondot okozott eddig, de a nem-szoftver jellegű állományoknál szinte lehetetlen követni és ellenőrizni, hogy egy adatot vagy szöveget valaki legális forrásból, az esetleges szerzői és egyéb díjak megfizetésével olvasott el, illetve, hogy ezek az információk nem szivárogtak-e ki a public-domain területre. Ennek a bizonytalan állapotnak vannak előnyei is. Mivel az elektronikus publikálás viszonylag új dolog, ezért sokan még elég rugalmasan viszonyulnak a kérdéshez.
Amikor lefordítottam egy, a TurboGopher nevű Gopher kliensről szóló cikket az Online című amerikai nyomtatott folyóiratból, megkértem a szerzőt, hogy engedélyezze a fordítás hálózaton való terjesztését és Gopheren való elhelyezését. (Szerencsére ma már egyre többen mellékelik az e-mail postafiókjuk címét az aláírásukhoz, így az engedélykérés nagyon egyszerű volt.) A válasz rövidesen megérkezett, de azt derült ki belőle, hogy a szerző nem adhat engedélyt, a lap kiadója rendelkezik a cikk felett, és az ő írott szabályzatuk szerint 350 dollárt kell fizetni az újraközlés jogáért. A következő elektronikus levél ezért a főszerkesztőnőnek ment, aki megtárgyalta az ügyet a főnökeivel és engedélyt adtak a fordítás elektronikus formában való szabad terjesztésére (persze az eredeti írás forrásának megjelölésével). Mint a válaszlevélből kiderült, az ügy jó alkalom volt a kiadó vezetése számára, hogy átgondolják és kialakítsák az elektronikus publikálás korában érvényes copyright politikájukat. Az eset arra is jellemző példa, hogy az elektronikus levelezéshez csaknem mindenki sokkal "barátságosabban" viszonyul, az így érkező kérésekre igyekeznek gyorsan válaszolni, és rengeteg bürokratikus lépést (és - mint látható - néha sok pénzt is) meg lehet spórolni vele.Ezek a szöveges állományok néha igen nagyok, így megfelelő átviteli sebesség szükséges a gazdaságos letöltésükhöz (esetleg érdemesebb a levélben kérhető file-transzfert használni), de többségük online is kereshető és olvasható, mint egy adatbázis. Természetesen az elektronikus könyvek nem elsősorban a nyomtatott könyvek helyettesítésére szolgálnak, hanem olyan referencia eszközök, melyekben könnyen és gyorsan lehet megkeresni valamit, vagy átemelni és átdolgozni belőlük részleteket.
A fenti dokumentumtípusokon kívül természetesen még rengeteg másfajta szöveges anyag is található a hálózatokon. Néhány példa: adótanácsok, amerikai elnökjelöltek beszédei, a KGB volt titkos anyagai, rocklemezek szövegei, recept- és viccgyűjtemények. Sajnos itt is van "környezetszennyezés", megjelennek szerzői joggal védett anyagok, pornográf vagy (számítógépes) terrorizmust oktató szövegek stb. Ezek terjesztéséért megfelelő törvények és ellenőrzési eszközök hiányában elsősorban mindenki maga felelős.
Ebbe a csoportba olyan szöveges anyagok kerültek, amiket készítőik nem annyira olvasásra, hanem inkább referencia eszköznek szánnak. Olyan összeállítások ezek, melyek elsősorban a száraz tényeket közlik, adatokat sorolnak fel. Rendszeresen vagy rendszertelenül aktualizálják őket, és a programok és szolgáltatások dokumentációihoz hasonlóan ezeknél is nagyon fontos az utolsó módosítás dátuma. Gyakori, hogy a letölthető szöveges file mellett hipertext, vagy online kereshető, adatbázisszerű változatuk is van.
A különböző hálózatok szervezeti, technikai adatai találhatók meg ezekben az összeállításokban. Például: a létező nagytávolságú hálózatok listája, egyes hálózatok topológiája, országok és kapcsológépek (gateway-ek) hívószámai, egyes fontosabb gépek (node-ok, host-ok) nevei és azonosító számai, az ún. "szerverek" címei stb. Ide sorolhatók még azok a név- és címjegyzékek, ki-kicsoda anyagok is, melyek egy-egy hálózat adminisztrátorainak vagy felhasználóinak adatait tartalmazzák. Természetesen ezek az adatok nagyon gyakran változnak és így nyomtatott formában szinte nem is érdemes őket megjelentetni. Ezek a listák azok számára hasznosak elsősorban, akik hálózatot vagy hálózati szolgáltatásokat üzemeltetnek.
A hálózatokon elérhető szolgáltatásokról rengeteg katalógus (directory), illetve lista létezik, témánként általában több is: az elektronikus levelező csoportok listája, az elektronikus folyóiratok katalógusa, online és CD-ROM adatbázisok adatai, online könyvtári katalógusok (OPAC-ok) címei, public domain archívumok listája stb. Ezek a directory-k általában egy adott hálózathoz készülnek, de egyre több olyan tematikus összeállítást is találunk, melyeknek a szerzői igyekeznek egy-egy szakterület (pl. mezőgazdaság, földtudományok, irodalom, közgazdaságtan) valamennyi létező elektronikus információforrását felsorolni.
Ebbe a kategóriába sorolhatjuk még a levelező csoportok által - mintegy melléktermékként - időről-időre felújított és közzétett sokféle összeállítás (periodic-postings) egy részét; köztük az ún. FAQ (Frequently Asked Questions) anyagokat, melyek egy adott témában a leggyakrabban feltett kérdésekre adnak rövid és konkrét válaszokat; illetve a statisztikai adatsorokat, melyek a hálózat egyes részeinek aktivitását (az e-mail levelek, a felhasználók száma stb.) mutatják. Ezeket általában elektronikus postán terjesztik az érdeklődőknek, de archiválásra is kerülnek, így később is letölthetők.
Ezek az összeállítások a hálózatokon való eligazodáshoz alapvetőek, érdemes a legfontosabbakat begyűjteni és legalább félévenként egy újabb verzióra kicserélni őket.
Bár a szakirodalomban való tájékozódáshoz a nagy, kereskedelmi, bibliográfiai adatbázisok a legjobbak, de nagyon sok hasznos speciális bibliográfia található a public domain területeken is. Ezek egy-egy tudomány- vagy szakterület legfrissebb publikációnak legfontosabb adatait közlik, néha rövid kivonattal (abstract) vagy annotációval együtt. Mivel ingyen hozzáférhetők, továbbá nagyon rövid átfutási idővel készülnek, s feldolgozzák az elektronikus újságokat és esetleg a levelező csoportok anyagait is, ezért bizonyos előnyökkel rendelkeznek a hagyományos vagy a számítógépes referáló kiadványokkal szemben. Aki talál az érdeklődési körének megfelelő bibliográfiát, az olcsó és gyors tájékozódási lehetőséghez jut a szakterülete irodalmának áttekintéséhez.
További hasonló anyagok még az ún. "current contents" összeállítások, melyek nyomtatott folyóiratok legutolsó számainak tartalomjegyzékeit közlik, valamint az egyes könyvtárak legfrissebb beszerzéseit ismertető listák.
Jó néhány egyéb összeállítás is létezik, melyek néha egészen speciális témákat dolgoznak fel. Néhány példa: menetrendek, telefax számok, ösztöndíjak, elektronikus alkatrészek (IC-k) katalógusai, műholdak pályáinak adatai, számítógépes játékok megoldásához szükséges (cheat) kódok, komputervírusok jellemzői, könnyűzenei slágerlisták, sci-fi szerzők művei.
A hálózati számítógépeken a szöveges állományok mellett szoftverek is találhatók. Ezek bináris formában vannak tárolva (kivéve a forrásnyelvű programlistákat), és ezt a letöltésüknél figyelembe kell venni. A mindenki számára elérhető területeken elvileg csak public domain állományok találhatók, ezek alapvetően két kategóriába sorolhatók: a freeware programok teljesen szabadon használhatók és terjeszthetők, a shareware kategóriába tartozóknál pedig rendszeres vagy üzleti jellegű felhasználás esetén illik valamennyi anyagi ellenszolgáltatást küldeni a szerzőnek. A felhasználásra vonatkozó feltételek általában a programok leírásában megtalálhatók.
A szoftverek az egyes host gépeken vagy rendszertelenül, "ömlesztve" találhatók (gyakran egy PUB nevű directoryban), vagy archívumba szervezve, témák szerint csoportosítva, indexekkel, leírásokkal együtt. Ezeket a gyűjteményeket rendszeresen karbantartják, az egyes szoftvereket vírusok szempontjából ellenőrzik, és esetleg egyéb szolgáltatásokat is biztosítanak a készítőik (pl. elektronikus hírlevél a legújabb anyagokról). A nagy programgyűjtemények megkímélik a felhasználókat attól, hogy minden esetlegesen előforduló feladathoz a saját gépükön kelljen tárolni a programokat, a ritkábban használt szoftverek szükség esetén letölthetők valamelyik hálózati gépről.
A public domain területeken gyakorlatilag mindenféle programtípussal találkozhatunk. Természetesen a legtöbb a különböző kisebb segédprogramokból van, de vannak például komoly, nagy CAD rendszerek, adatbáziskezelők, programozási nyelvek, oktatóprogramok is. Továbbá nagyon jól használható kommunikációs szoftverek és elektronikus levelező rendszerek is letölthetők, s több hálózati szolgáltatás kezelőprogramja (különböző PC-s BBS rendszerek, vagy például a World Wide Web) szintén mindenki számára rendelkezésre áll.
Sok kereskedelmi szoftvernek a demonstrációs változata is megtalálható a hálózaton és egyes nagy programgyártó cégek külön archívumot üzemeltetnek, ahol termékeikhez kapcsolódó szoftvereket helyeznek el. A futtatható programok mellett időnként forrásnyelvű programlisták is előfordulnak (például különböző számítógépes újságokban megjelent anyagok), így megspórolhatók a begépelés fáradalmai.
Különösen az amatőröknek szánt, a telefonhálózatokon működő BBS-eken találkozhatunk hatalmas játékprogram gyűjteményekkel, köztük olyanokkal is, amelyeket több játékos játszhat egyszerre a hálózaton keresztül. A tudományos és oktatási hálózatok valamivel szegényebbek ilyen anyagokban, de az Interneten például elég sok MUD (Multi-User Dungeon) szoftver érhető el, vagy tölthető le.
A számítógépes hálózatokat a vírusok terjesztésének fő eszközeként szokták emlegetni. Valójában, amióta 1988 november 2-án elszabadult az Interneten egy vírus (worm), megbénítva szinte az egész hálózatot, az üzemeltetők nagyobb figyelmet fordítanak az ilyen jelenségek megakadályozására. A karbantartott és ellenőrzött archívumokban nemigen fordulhat elő, hogy vírusos programokat találunk, kivéve a kifejezett "vírustenyészeteket", amelyeket a vírusokat kutatók számára tartanak fenn (ezek azonban általában jelszóval védettek). Ugyanakkor viszont az új vírusok felbukkanásáról szóló hírek, illetve a legújabb detektáló, irtó és ellenőr programok terjesztésének a leghatékonyabb eszköze maga a hálózat.
A gépek tárolókapacitásának és a hálózatok átviteli sebességének növekedésével egyre több digitalizált kép- és hangállomány is megjelenik az archívumokban. A képek az űrszondák által a Naprendszerről készített felvételektől, az időjárási műholdak fényképein keresztül a Playboy fotókig terjednek. (Vigyázat, ez utóbbiak copyrighttal védettek, így terjesztőiket beperelik!)
A digitális zenék és beszédek mellett a 'midi-kedvelők' is rengeteg programot, 'effektet' találhatnak maguknak az erre specializálódott gyűjteményekben. Az írott szöveg, a hang és a kép kombinációját nyújtó hipermédia anyagok is kezdenek megjelenni a public domain területen, elsősorban játék- és oktatóprogramok formájában.