Megjelent (kicsit rövidítve) a Számítástechnika 1995 õszi Internet mellékletében.
Az Internet elsô boltjai nem is olyan régen, 4-5 éve nyíltak meg. Akkoriban még megfelelô volt egy terminál emulációs szerver felállítása, amelyen keresztül a cég információit, katalógusait el lehetett érni. Újdonság volt az üzleti levelezés elektronikus módja is, amely egybôl olyan kérdéseket vetett fel, hogy mennyire lehet egy ilyen levélre hivatkozni, bizonyítékként felhasználni, illetve a címzetten és a feladón kívül hányan tudják még elolvasni azt, ha akarják? Ezek a kérdések azóta is napirenden vannak, és egy kupac más jogi és biztonsági probléma csatlakozott hozzájuk. Az elektronikus levelezés viszont hatékonyabbá tette a munkát: egy elektronikus levél majdnem olyan gyors, mint egy telefax küldemény, a költsége jóval alacsonyabb (legalábbis Amerikában), arról nem is beszélve, hogy titkárnô nélkül is kényelmesen használható.
A levelezés nem csak az üzleti partnerek között hasznos, hanem segíti a kapcsolattartást a vásárlókkal is. Az egyes termékcsaládokról szóló levelezési listák egycsapásra eljuttatják a friss híreket az érdeklôdôknek. Létrejöttek a kereskedelmi témájú hírcsoportok a USENET News hálózatán is. A hírcsoportok jelentôsége a szoftvertermékek esetén a legnyilvánvalóbb: ha pár alkalmazott figyeli a szoftverrôl szóló élénk beszélgetések fonalait a USENET-en, értesül a hibákról, a fogadtatásról, és "illetékesként" válaszolhat is a feltett kérdésekre. Ugyanitt lehet azután bejelenteni az új verziókat és a kapcsolódó más szoftvereket. Ez már a reklámozás egy határesete, azonban tekinthetô még egyszerû tájékoztatásnak is. Az ilyen jellegû tevékenységnek az Interneten elég jól kialakult menete van, amelyet csak néha tör meg egy "Keress félmillió dollárt 2 hét alatt!" típusú levél. Ezeket természetesen nagy felzúdulás követi, és a postázó megkapja a magáét a postaládájába. Az íratlan szabály ugyanis az, hogy mindenféle információnak helye van, és ha valaki szándékosan nem megfelelô helyeket áraszt el "reklámszeméttel", az etikátlan, és az Internet eszközeivel "büntethetô".
Az újabb típusú információs rendszereknek a sikere, mint a Gopher és a World Wide Web, azért is töretlen a reklámozásban és tájékoztatásban, mert itt alapvetôen csak az kerül kapcsolatba a reklámmal, aki akar, és ezért rákapcsolódik a szervergépre. Ez is, meg a kialakult szokások az okai az Internetes reklámtájékoztatás két jellegzetességének: az információgazdagságnak és a passzív, nem erôszakos jellegnek. A jelszó az, hogy akit érdekel, az minél több adathoz férjen hozzá a céggel és a termékkel kapcsolatban. E területen mindenképpen a World Wide Web viszi el a pálmát. Az új HTML formátumú dokumentumok megjelenésben megközelítik a színes prospektusokat. A 3.0 verzióban már a képeket körül lehet folyatni szöveggel, és táblázatok is alkalmazhatók.
A legújabb üzleti szerverek azonban arra törekednek, hogy egy teljeskörû információs szolgáltatást nyújtsanak, amely sokféle hálózati eszközt használ, azok egyedi tulajdonságait figyelmbe véve, és végigkíséri a vevôt a termék kiválasztásától a kézbesítésen keresztül a használat során adódó problémák megoldásáig. Mindezt egy WWW szerver fogja össze, amelynek neve adja magát, például www.microsoft.com, és így keresgélés nélkül elérhetô. A termékek részletes leírásait, a cég címeit és a többi Internetes lehetôséget nem csak WWW-n, hanem Gopher-en vagy FTP-n keresztül is szolgáltatják, így különbözô hálózati környezettel rendelkezôk számára is elérhetôvé teszik ezeket. Ha van valamilyen szoftverrendszer vagy adatbázis, amely a vevô "minden kérdésére válaszolni tud", azt WWW-n és Gopher-en kérdôívek kitöltésével lehet használni, de azért megmarad a jó öreg telnet is. A WAIS keresôeszköz vagy a mostanában megjelenô WWW-SQL átjárók adhatnak könnyen használható felületet ezekhez a rendszerekhez. A levelezési lista zárja a sort, amely az ügyfelek azonnali értesítésére szolgál.
Nem beszéltünk még a hálózati kereskedelem legforrongóbb területérôl, a megrendelés, fizetés és szállítás hálózatos megoldásáról. A megrendelésnél egy WWW kérdôíven kell kitöltenünk, illetve beállítanunk, hogy milyen áruból mennyit kérünk. A Pizza Hut-nál például így választhatjuk ki a feltéteket tésztára (de csak a kaliforniai Santa Cruz környékén). Ezután már csak a fizetés módját kell megadnunk, és küldhetjük a megrendelést a szervernek, amely továbbítja az adatokat az ügyintézôknek vagy a cég ügyviteli rendszerének.
Természetesen bármi, ami számítógépen megjeleníthetô, azt elektronikus levélben el is lehet küldeni a vásárlónak, legyen az fénykép, statisztika vagy animáció. Ahol a számítógépes és Internetes kultúra már elterjedt, és ezzel együtt a "hálózati bûnözés" is felütötte a fejét, egyre többen figyelnek arra, hogy bizalmas vagy drága információkat ne küldjenek a hálózaton. Ezek az adatok ugyanis viszonylag könnyen megszerezhetôek az elektronikus levél útvonalára esô gépek rendszergazdái, vagy akár a vonalra "akaszkodott" hálózati betörôk számára, és ez nem csak a levelezésre, hanem bármely más típusú hálózati üzenetre is igaz. Ebbôl a szempontból egyformán veszélyes a jelszó begépelése egy telnet és egy Web szerverre való bejelentkezéskor.
A visszaélési lehetôségek csökkentésére fejlesztették ki az üzenetek titkosításának módszereit. Az Interneten történô üzenetváltás során ilyen esetben csak megfelelôen kódolt csomagok haladnak át a vonalakon. A titkosításra szolgáló megoldások között vannak köztulajdonban lévô eszközök (ezek sajnos az USA importkorlátozása alá esnek), és vannak piaci megoldások, mint például a különbözô üzleti célokra szánt "biztonságos" Web szerverek. Ezek közül érdemes megemlíteni a világszerte elterjedt Netscape kliens programot és szerver párját, a Netsite-ot, melyek ketten egy SSL nevû titkosító rendszeren keresztül tudnak kommunikálni egymással. Ide kívánkozik a hír, hogy az SSL-t nemrég "törte fel" két amerikai diák, azaz bizonyos körülmények között tetszôleges felhasználót szimulálni tudtak a szerver számára.
Ebbôl is láthatjuk, hogy igazán jó titkosítási rendszert nehéz kifejleszteni, de az Internet felhasználók többségének nincs is szüksége rá. Ezt az is mutatja, hogy a WWW kérdôíves megrendeléseken sok helyütt lehet hitelkártyával fizetni, ha a vevô elküldi a hitelkártyájának a számát. A módszer mûködik, és alig ismert ezzel kapcsolatos visszaélés. Ennek ellenére az ilyen megrendelésekre sok helyen telefonon vagy elektronikus levélben rákérdeznek. Az életben használt fizetési módozatok többsége kezd megjelenni az Interneten is. Sok üzleti adatbázisban például csak úgy kereshetünk, ha elôtte jelszót kérünk, és ezért befizetünk egy kezdôösszeget. A keresésekre költött pénzt idônként aztán pótolni kell, mert különben a rendszer nem enged bejelentkezni. Máshol az információ letöltése után egyenlítik ki az árat, de ekkor mind a vásárlónak, mind az eladónak kell, hogy legyen egy stabil "számlája" a hálózati eladást végzô szolgáltatónál. E rendszerek között rejtôzhet egy általános hálózati fizetôeszköz elôfutára is. A megvalósítás alapja az, hogy egy üzenetet nem csak titkosítani lehet, hanem digitális aláírással hitelesíteni is. Hogy mikor jelenik meg az elsô Internetes csekkfüzet és bankjegy, ki tudja?
Micsik András