Szerzô: Micsik András
Megjelent az Infopen magazin 1993 november-decemberi számában
Az X/Open Company által kiadott védjegyek, az XPG3 és XPG4 pecsétek ma már komolyan befolyásolhatják a döntést egy számítástechnikai rendszer kiválasztásakor. Ezek a pecsétek ugyanis egyfajta garanciát jelentenek a rendszer nyíltságára. Ennek a nyíltságnak az alapja az X/Open által összeállított rendszerkörnyezet, amelynek a leírását az X/Open Portability Guide (XPG) aktuális verziójában találhatjuk meg. Az XPG elsô kiadása 1985-ben készült el, azóta nagyjából kétévenként jelentek meg az újabb verziók. A legfrissebb, az XPG4 azzal az újdonsággal is szolgált, hogy nem kell két évet várni azért, hogy az idôközben megjelent ajánlásokat, szabványokat is megtalálhassuk az XPG-ben; ezeket folyamatosan, amint elkészültek beillesztik a környezetbe. Szükség is van erre, hiszen elég, ha az elmúlt idôkben a COSE és az OMG által összeállított nagy jelentôségû ajánlásokra gondolunk: az egységes Unix felhasználói felület (CDE, Common Desktop Environment), az egységes Unix programozói interfészek (CAPI, Common APIs for UNIX-based Operating Systems), és az objektumok közötti kommunikációs architektúra (CORBA, Common Object Request Broker Architecture). Ezekkel az ajánlásokkal, vagy kissé módosított változataikkal hamarosan az XPG-ben is találkozhatunk. Arról is szó van, hogy az X/Open fogja a UNIX címkét odaítélni az operációs rendszereknek.
Az XPG4 olyan technológiai elemeket tartalmaz, amelyekbôl különbözô igényeknek megfelelô rendszerek állíthatók össze. Ezeket a technológiai elemeket komponenseknek nevezzük. A komponensek által lefedett témakörök: operációs rendszer felület, programozási nyelvek, felhasználói felület, adatkezelés, háttértárolás, együttmûködés más nyílt rendszerekkel, együttmûködés PC-kkel és nagyszámítógépes környezetekkel.
Milyen elônyöket nyújt a nyílt rendszerek használata? Egyrészt lehetôvé teszi a termékek hordozhatóságát az egyes nyílt rendszerek között. Az alkalmazásokat ugyanis szabványos programnyelvben írhatjuk, és az egyes komponensek által nyújtott szolgáltatások szabványos interfészeken keresztül érhetôk el, így az alkalmazás forráskódja más nyílt rendszereken is lefordítható.
Másrészt növeli a rendszerek összekapcsolhatóságát és együttmûködô-képességét. Az erre irányuló komponensek között van egy több hálózati protokoll felett is mûködtethetô adatcserélési mechanizmus (XTI, X/Open Transport Interface), egy hálózati állományrendszer kezelô (NFS), illetve az OSI szolgáltatások (X.400, X.500) elérését lehetôvé tévô felület. Az együttmûködési lehetôségek jelentôs bôvülése várható a CORBA beillesztésétôl, amely lokális hálózaton belül tetszôlegesen elhelyezkedô objektumokon tud mûveleteket végrehajtani.
Harmadrészt a felhasználói felület egységesítésére is törekszik az X/Open. A karakteres terminálokra a curses interfész használható, míg a grafikus felület az X Window Systemen alapul. A grafikus felület ugyan még csak a programozók számára egyforma, de talán a Motif-on alapuló CDE lehetôséget teremt a felhasználók számára is egységes "look and feel" kialakítására.
A környezet legkisebb önmagukban védjegyeztethetô elemei tehát a komponensek, amelyek pontos megismeréséhez a hivatkozásként felsorolt X/Open specifikációkat kell elolvasnunk. A védjegyek másik kategóriája a profil-védjegy. A profilok komponenseknek egy-egy feladatra összeállított gyûjteménye. Ilyen profil van például egy adatbázis vagy általános célú szerverre, vagy egy általános célú munkaállomásra. Létezik még ezenkívül védjegyezett forráskód is, ezek felhasználása a fejlesztôknek jelenthet megtakarítást.
Az Alap Profil az, amelyre az XPG3 és az XPG4 esetén is a további profilok épülnek. Ez egy szabványos felületet nyújt az operációs rendszer felé egyrészt az alkalmazások számára (rendszerhívások, könyvtárak), másrészt a felhasználó számára (parancsok, segédprogramok, C nyelv).
Az operációs rendszer felületbe beépítve található az NLS (Native Language System), amely biztosítja a rendszer és a programok számára, hogy többféle nyelven tudjanak kommunikálni a felhasználóval. Az XPG4 komponensek között találhatunk öt programozási nyelvet (Ada, C, COBOL, FORTRAN, Pascal), valamint egy indexszekvenciális (ISAM) és egy relációs adatkezelési felületet. A háttértárolásra 3,5" 1,4 MB floppy és háromféle mágnesszalag formátum választható, mindegyik formátum nemzetközi szabvány szerinti. A három támogatott archiváló program: cpio, pax és tar.
Fontos szempont volt annak a megoldása, hogy a jól bevált nagyszámítógépes rendszerek csatlakoztathatóak legyenek a nyílt rendszeres környezetekhez. A CPI-C nevû komponens az IBM SNA hálózatokon keresztül nyújt kommunikációs lehetôséget a programok számára. Így a régi rendszerek továbbvihetôk az új nyílt környezet mellett, illetve a nyílt rendszerekre való áttérés fokozatosan hajtható végre.
A másik kapcsolódási pont a DOS vagy OS/2 alapú PC-k felé nyílik a PCNFS és LMX szerver komponensek segítségével. Mindkettô nyomtató és állomány szolgáltatást tesz elérhetôvé a PC-k számára. A különbség a kommunikációs protokollban van, a PCNFS az NFS protokollt, az LMX szerver pedig SMB alapú protokollt használ. Ha tehát nyílt rendszerek közé illesztünk be néhány PC-t, akkor a PCNFS komponenst érdemes használni, míg ha egy meglévô SMB protokollt alkalmazó PC-s hálózatunk van, akkor az LMX szervert is lehet választani. Ezek a komponensek természetesen csak a szerver, azaz a nyílt rendszer oldalnak a funkcionalitását adják meg.
Az OSI szolgáltatások elérését lehetôvé tevô komponensek:
Végül vessünk egy pillantást az elôzô XPG verzióra. Az XPG3 komponensei általában megfelelnek az XPG4 hasonló nevû komponenseinek, de funkcionalitásuk általában szûkebb. A PC-s kapcsolódás nevû komponens például még csak terminál emulációt tesz lehetôvé. A szabványokon alapuló komponensek esetén a különbség oka az lehet, hogy a szabványok régebbi verziói szerepelnek az XPG3-ban. Az XPG3 Alap Profilján kívül van még egy ún. Plusz Profil is, amely az Ablakkezelés, Terminál csatoló, COBOL, FORTRAN, Pascal, ISAM, SQL, XTI és PC-s kapcsolódás komponensekkel bôvíti az Alapot.