Rövid életrajz
Köztéri művek
Sárospataki gyűjtemény
- Szobrok
- Grafikák, festmények
Közgyűjteményekben szereplő művek
Szobrok magángyűjteményekben
Érmek, kisdomborművek
Festmények, grafikák magángyűjteményekben
Elveszett művek
KiállÌtások
Letölthető anyagok
Impresszum
1911. november 23. született Kiskohon (Bihar megye, jelenleg Chi∫c„u, Románia).
Felderítetlen (és felderíthetetlen) családi tragédiák után árvaházba került, majd 1913-ban örökbefogadta Andrássy (Andrási) József (Rákospalota).
Cimfestő szakmát tanult, majd egyik tanára, Szamosi Soós Vilmos szobrászművész bíztatására a Képzőművészeti Főiskolára felvételizett. Festőnek készült, de végül is szobrász-szakra jelentkezett.
1931-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Bory Jenő osztályában. Ez év őszén jelentkezett első művével a Téli tárlaton. Ettől kezdve rendszeres résztvevője volt a kiállításoknak.
A főiskolai tanulmányai után egy ideig Medgyessy Ferenc műtermében is dolgozott.
Első gyűjteményes kiállítása 1938-ban a Tamás Galériában nyílt meg.
1936-tól a Magyar Képzőművészek Egyesületének, majd 1937-től a Képzőművészek ⁄j Társaságának (KUT) volt a tagja. 1939-ben csatlakozott az ⁄j Művészek Egyesületéhez (UME) is.
Bartók és Kodály hatására a népi szobrászat kutatását kezdte meg, melynek első eredményeit a "Magyar nép szobrászata" című könyvében (1944) összegezte. A tervezett folytatás a háború, majd a bekövetkezett változások miatt sajnos csak terv maradt.
Első köztéri megbízását 1941-ben kapta, ez a balatonfüredi Széchenyi szobor volt. Kb. 60 köztéri műve áll szerte az országban, sajnos néhány elpusztult, illetve ismeretlen helyre került.
1945 után nem tudott igazán bekapcsolÛdni a művészeti életbe. Egy hosszabb betegség után gyári munkásként dolgozott, majd a Magyar Népi Művelődési Intézet munkatársa lett. Az Intézet megszűnése után a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) lett modellező szobrász, majd művezetőként a Halászbástya felújításán dolgozott.
1949-ben költözött be a tisztviselőtelepi műteremházba (Budapest, VIII. kerület), ahol élt és alkotott élete végéig.
1953-ban kezdhette újra szobrászi pályafutását, bár önállÛ kiállítási lehetőséget először csak 1961-ben kapott.
1976-ban életműve zömét Sárospatak városának adományozta, ez a gyűjtemény több, mint 130 szobrot, érmet, rézdomborítást és kb. 140 grafikát, festményt tartalmaz. Az önálló gyűjtemény 1981-ben nyílt meg, Sárospatak ez évben díszpolgárává választotta.
Utolsó köztéri műveit 2002-ben készítette (Farkas Ferenc zeneszerző síremléke, portréja és emléktáblája). Az utolsó szobrot 2007-ban mintázta.
Meghalt 2008 szeptember 29.-én.