(Folytatás)

Az első lap egy héber szót mutat: svita. A svita a Bibliából származó kifejezés: SBT. Ennek a szónak a gyöke - mivel a v és b hasonul - : SBT. Az SBT pedig a sabbath mássalhangzói, így hát rögtön látható, hogy szoros összefüggésben van a sabbathtal a svita. Ugyanakkor egy másik hasonulásnak is van itt némi szerepe: az pedig az SMB. A smita magyarul is ismert kifejezés, még ha nem is azon a teológiai szinten, ahogy azt a Biblia használja. A smita magyarul úgy hangzik, hogy szombatév. A szombatévet Magyarországon talán már a téeszesítés óta nem nagyon ismerik: az az év, minden hetedik, amikor a földet parlagon hagyták. Ennek akkor egészen egyszerűen mezőgazdasági vonatkozása volt. A Bibliában messze magasan e fölött áll. A smita szintén szombatévet jelent, tehát minden hetedik évet, amely a sabbath analógiájára egy teljes év munkatilalmat rendel el. Rengeteg vonatkozása van a sabbathnak és a smitának, itt csak utalni szeretnék egy-két dologra. Ugye egyfelől a sabbath, illetve a smita a teremtés feletti öröm ünnepe, annak dicsőítő ünnepe. Másfelől annak a kifejeződése, amit a szent szöveg úgy mond, hogy "ne gondold azt, hogy ez a föld a tiéd, te itt csak szolga vagy, itt minden az enyém". A smita idején ez kifejeződésre jut azáltal, hogy nem művelik meg a földet, hisz nem az övék. A létminimum mint eszme úgy lép be itt, hogy ez alatt az egy év alatt mindenki szedhetett a gyümölcsökből, de csak annyit, amennyi egyetlen étkezéshez volt elegendő. Így most már érthető, hogy a svita formula azt az állapotot jelenti, amiben az ember a sabbat, illetve a smita idején van.

A második kép Bosch egy ismert képének rossz változata. Egyébként a svita szót sem pontosan így írják, mert a betű arányainak megszabott formája van. Itt ezek a megszabott arányok figyelmen kívül lettek hagyva. Boscht nem kell magyarázni, remélem, bár el tudom képzelni, hogy a magyar kultúra már Boscht is csöndbojkottal sújtja.

A harmadik kép a "Spectacle on the Sea" mondatot viseli, és ez tulajdonképpen - talán azt mondanám - a személyes reláció az egészhez, ez annak a rétege.

A negyedik kép azt a mondatot viseli, hogy: "Tanulmány, meghaladni valamit Cézanne stílusában".

A következő, az ötödik kép 1986-ban készült. Nyilvánvalónak látszik, hogy itt egy szombatév volt 84 és 86 között. "Walpurgis pour Jacob Boehme" mondat szerepel rajta, és "Taub" aláírás. A Taub az tulajdonképpen csonkított formája a Staubnak, ami a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója ötödik, ideiglenes diszpécserének egyik neve, csonkított forma, - a taub németül süketet jelent. Ez - remélem - azonnal utalás valamilyen formában arra, hogy itt képekkel állunk szemben, illetve mondatokkal, az auditív és vizuális területek jelenlétére enyhén, de utal. A Walpurgis a purgatórium völgye. Pour Jacob Boehme. Egyelőre ne beszéljünk arról, miért ezt a mondatot kapta ez a kép, hiszen én magam sem tudtam egészen pontosan még akkor, csak sejtelmeim voltak, és ezek a sejtelmek csak később igazolódtak be. Ezen öt rajz - s a hozzájuk csatlakozó újabb öt rajz - voltaképpen a könyv előszava, illetve bevezetése.

Itt kezdődik a könyv. Első képe a kelet-nyugat-észak-dél ábrát mutatja, tehát térvonatkozású kép, a második: "Never for ever" - ez az idővel való kapcsolatot mutatja.

Készültek a rajzok és a mondatok. Körülbelül itt kezdett olyan stádiumba jutni a dolog, hogy az a gyanú merült föl, hogy azok a sejtelmek, amelyek a "Walpurgis pour Jacob Boehme" idején fölmerültek, azok esetleg konkretizálhatóak és pontosak. Itt van egy egyszerű rajz, amely azt a mondatot viseli, hogy "Study to get more of Kandinsky", ami annyit tesz, hogy "Tanulmány, többet kapni, többet kinyerni Kandinszkyből". Ami, remélem, hogy azok számára, akik foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, azonnal felveti azt a gyanút, hogy itt a rossz művészet vizsgálata is jelen van, tudniillik Kandinszky az egyik legpregnánsabb képviselője annak a tendenciának, amit mi itt elkezdtünk csinálni.

"The difficulties of representation" - "A reprezentáció nehézségei". Itt még pontosabban látszik, hogy miről is van szó.

[Katabasis]

Tovább készültek a képek. Itt, tehát 3334 képhez képest, elég hamar megjelenik egy ábra, ami művészettörténészeket megcsúfoló gyorsasággal elemzi azt a kérdést, hogy az absztrakt expresszionizmusból milyen sebességgel és milyen módon keletkezett bad art. Vissza kell utalnunk a katabasis szóra, tudniillik itt van a gyökere az egésznek. A mítoszunk hatalmas területét elfoglaló és uraló állam és egyház definiál egy létszférát, és ítéletet hoz ezen definíció folytán. Ez a terület, amit lefed, számukra a fejlődés, a kreáció, a jövő felé mutató világ területe, és mindazt, ami nem illeszkedik bele az ő túlfogyasztói műveletükbe, azt ők egyszerűen kizárják ebből a mitikus territóriumból, és a rossz nevével illetik. Ehhez hatalmas apparátusuk van, minisztériumok, bíróságok, ügyészségek, börtönök, hadseregek, rendőrségek, egyetemek, kulturális intézmények, templomok, gyóntatószékek. Tehát a katabasis során a feladat az volt, hogy fel kell térképeznünk azt a területet, amelyet ők rossznak neveznek. Tehát párhuzamosan, továbbra is paralel vagyunk. Az állam/egyház diktátumával párhuzamos műveletről van szó, megnézni, hogy mi is az, amit ez a tolvaj csürhe magának vindikál, és mi az, amit abból a területből mint rosszat kizárnak. Hátha ott van valami keresnivalónk. Tehát a katabasis annyit tesz, hogy az állam/egyház konkrét világából egyszerűen leszállni az alapokra és megnézni, hogy mi folyik ott lenn. Itt már világossá vált, hogy a "Walpurgis pour Jacob Boehme" tulajdonképpen a bejárata ennek a tiltott területnek. Néztük, hogy mi a helyzet.

Most azt javaslom, hogy menjünk egy kicsit gyorsabban, mert sosem érünk a végére.

Tovább