LÉTMINIMUM STANDARD PROJEKT 1984 W (IV. fázis):
KATABASIS SOTERIOLOGIKE

(Folytatás)







[A bolondkamra]

Ebben a szobában sem maradunk sokáig, de ennek különleges oka van. Innen azért megyünk ki viszonylag hamar, mert úgy tűnik - legalábbis a mai szótárhasználat szerint -, minden folyamatnak van egy olyan rejtett vagy nyílt periódusa, ami tulajdonképpen annak a folyamatnak egy belső megzavarodása. Nem ismerünk olyan folyamatot, amely az elejétől a végéig szépen egyöntetűen lebonyolódik. Mindig szükség van egy ilyen belső turbulenciára, tehát valamilyen módon egy szűrő, tisztító művelettel lehetővé teszi azt, hogy a procedúra folytatódjék. A katabasis során is szükségképpen van egy ilyen pillanat, még ha a katabasis maga a megzavarodás. A megzavarodáson belüli megzavarodásnak a szobája ez. Ezt mi úgy nevezzük, hogy ez a bolondkamra.



Létminimum Standard Project Kiáltvány




Tovább

Itt számos kép van, amelyen nincs mondat, számos kép van, amelyen nincs aláírás, és számos kép van, amelyen van mondat, méghozzá tipikusan feszült mondatok. Például : "Baddrawing is oscillating between Illumination and the Intuition" - "A Rosszrajz oszcillál az illumináció és az intuíció között". Vagy: "A Rosszrajz oszcillál az intuíció és az álom között". Vagy: A Rosszrajz oszcillál az intuíció és a gondolat között". Vagy: a Rosszrajz oszcillál az illumináció és a semmi között". Vagy: "A Rosszrajz oszcillál a rend és a szabadság között". "A Rosszrajz oszcillál az illumináció és a mánia között". "A Rosszrajz oszcillál a szeretet és a gyűlölet között". "A Rosszrajz oszcillál a meg nem született és a holt között". "A Rosszrajz oszcillál a szép és a csúnya között". "A Rosszrajz oszcillál a valódi és a nem valódi között". "A Rosszrajz oszcillál a szélsőbal és a szélsőjobb között". "A Rosszrajz oszcillál az igazság és a nem igazság között". "A Rosszrajz oszcillál a hierarchia és az anarchia között". "A Rosszrajz oszcillál a jó és a rossz között". "A Rosszrajz oszcillál a reális és az irreális között". És így tovább. Hagyjuk el gyorsan a helyiséget, mert megbolondulunk.

[A rossz fénykép]

Itt csak azért állunk meg egy pillanatra, hogy felhívjam a figyelmet egy korábbi mondatra, amelyet felolvastam, és amely úgy szól: "Minél tovább rajzolom ezt, annál inkább ilyenné válik a világ". Bizonyítékokkal próbált szolgálni Taub: ezekbe a Rosszrajzokba bele vannak rakva fényképek. Tudniillik fölmerült annak a gyanúja, hogy abban a mitológiai rendszerben, amelyben élünk, a fényképek ugyanúgy az államegyház hatalma által vannak definiálva, és feltételezhető, hogy a fényképezés során is katabasist lehet csinálni. Tehát készültek képek, nyakra-főre, és szinte válogatás nélkül kerültek rá a Rosszrajzokra, és, lám-lám, kiderült, hogy egyfelől a rajzok pontosan úgy néznek ki, mint a fényképek, a fényképek pontosan ugyanúgy néznek ki, mint a rajzok, és a megszokásunk, hogy a fénykép hitelesen ábrázolja a külvilágot, itt igazolást nyert. Valóban, a külvilág olyan, mint amilyennek a fénykép mutatja, és mint ahogy a rajz.

Itt sem maradunk sokáig. Itt csak azért egy kicsit, hogy a következő dologra hívjam fel a figyelmet. Itt a képeket már egy mechanikus beavatkozással készítette a szerző. Ugyanis világossá vált, hogy a katabasis során a személyességnek a tünetei egyre jobban tűnnek el. Tehát ésszerűnek és logikusnak látszott, hogy egy mechanikus berendezéssel készüljenek el a képek. Itt a személyességnek már alig van jele, még akkor is, ha ezeket a képelemeket Taub maga rendezte, és ha bizonyos szabadkézi beavatkozások is vannak helyenként a képeken. Most látom, hogy vannak itt olyan mondatok amelyekre talán mégis érdemes egy kicsit felhívni a figyelmet. "A Rosszrajz újraprogramozza a rajzokat". "A Rosszrajz újraprogramozza a látványt". "A Rosszrajz újraprogramozza a relációt az intra és az extra között". "A Rosszrajz újraprogramozza az extrát". "A Rosszrajz újraprogramozza az extrát az intrán keresztül". "A Rosszrajz újraprogramozza az extrát az intra által". Nagyon gyakran vannak ezek a megkülönböztetések, tehát igeidők és birtokos ragok váltakozásával is folytatódik ennek a katabasisnak a művelete. Itt egy kicsit pirosak lettek ezek. Ez valószínűleg nem szorul magyarázatra, mégis elmondom róla, hogy a katabasis során a szépia színből valamilyen módon ki kellett lépni, mert túlságosan a személyeshez kötődött. És ez a piros összefügg azzal a területtel, ahol éppen tartózkodik a szöveg és a kép, például ebben a legutolsóban azt mondja a mondat: "A Rosszrajz propaganda". Ettől kezdve megint nagyon egyszerű kijelentések jönnek, például: "Nem rossz, de giccs". "Rossz, de művészet". "Jó, de művészet". "Nem giccs, de jó". "Nem giccs, de művészet". "Rossz, de nem művészet". "Giccs, de nem jó". "Művészet, de nem rossz". És így tovább. Na most ha a szoteriológiát vesszük figyelembe, akkor erre kell mennünk, és itt jutunk ki ebbe a terembe.

Tovább