Kovács László

Honfoglalás kori magyar temetkezés mellékleteként a csorna (GyMS)-sülyhegyi1 két kauricsiga (1. ábra) volt az 1888-ban elôször megtalált, ill. 1889-ben már közre is adott példány. Az elsô említés a leleteket begyujtô és Hampel József segítô közremuködése nyomán Passuth Ödön szép rajzaival bemutató Lakner Ambró érdeme, aki ,,átlyukasztott cypraeák'' módján szabatosan nevezte meg ôket. 2 Ugyancsak ehhez a lelethez fuzôdik a hazai régészeti irodalomban általánossá vált, s mind a mai napig élô - Gedai István által is elkövetett - hiba, amely e csigákat kagylónak tekintette és nevezte, amint már a fenti rajzokhoz szakmai magyarázatokat fuzô Hampel József is ,,tengeri kagyló (ciprea)'' formán írta.3 A terminológiai zavarhoz a csigák színpompás felületének a sírban töltött idô alatt a föld és a holttest nedveinek hatására bekövetkezett változása4 miatt a fajmeghatározás nehézsége is társult, végül is a honfoglaláskorral foglalkozó tanulmányokban a pénzkauri5 értelmu ,,kauri/kaurikagyló/kauricsiga'' megnevezés vált kizárólagossá,6 jóllehet más fajok - pl. a gyuruskauri és tévesen a párduckauri7 - meglétének, valamint a recens példányok mellett a fosszilisak elôkerülésének lehetôsége is felmerült.8 Nem volt jobb a helyzet a Kárpát-medence korábbi kauricsiga-leleteinek fajmeghatározását illetôen sem, vagyis egy tervezett régészeti-muvelôdéstörténeti értékelésnek természettudományos vizsgálatot is kellett tartalmaznia.

(1. ábra Egy kauricsiga külsô anatómiája: légzôcsô: csôvé formálódott bôrlebeny, amelyen a csiga beszívja a friss vizet, köpeny: a csigaház anyagát kiválasztó, ill. azt részben fedô húsos burkolat, bibircsek: a köpeny húsos kinövései, proboscis: húsos csô a csiga fejvégén, amely táplálkozáskor a reszelônyelvet vezeti az aljzat felett, reszelônyelv/radula: fogazott szaruszalag, amellyel a csiga a táplálékát ,,lereszeli'' . Felix Lorenz Jr.-Alex Hubert 1993, 517-524, 13: 23. ábra nyomán)

Amikor nemrégen egy tudományos ismeretterjesztô folyóiratban Gedai István óvatosan megszellôztette azt a feltevését, hogy a 10. századi magyarok ,,ismerték a kaurikagylók értékmérô szerepét, függetlenül attól, hogy annak használták-e azokat, vagy sem'',9 elegendônek éreztem egy vállrándítással elintézettnek tekinteni az ügyet. Megváltozott azonban a véleményem akkor, amikor nézetét régészeti folyóiratban is,10 majd késôbb idegen nyelven is közreadta,11 jelezve feltevése tudományos igényét. Tervezett hozzászólásomnak nem csupán az volt az alapja, hogy általában a korszak régészetével foglalkozom, hanem hogy szukebb megközelítéssel már magam is érintettem a kauricsigák kérdését,12 tágabb horizontú anyaggyujtéseim révén pedig voltak ismereteim mind a 10., mind a 11. századi Kárpát-medencei régészeti anyag és a benne szereplô külföldi és magyar ,,értékmérô'' érmék kapcsolatáról.13 Amikor azonban a rutinszeru válasz megírásához megkezdtem a nélkülözhetetlennek érzett anyaggyuj-tést, a téma önálló életre kelt, s miközben a továbbiakban maga alakította munkám irányait, olyan megfigyelésekhez is jutottam, amelyeket nem lehetett említetlenül hagynom. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy munkám a feldolgozás mélységét, s az így kialakult terjedelmét illetôen egyrészt már teljesen túlnôtt egy reflexió keretein, másrészt az általam megtett lépések sorozata csak egy a bizonyára több megközelítési mód közül, amely a téma részletesebb kidolgozásának kényszerével törvényszeruen más eredményt biztosított volna, mint amilyenre Gedai István jutott.14

Egy korszak bármely régészeti problémája vizsgálatának kezdetén hasznos lehet egy vagy több olyan összefoglaló mu ismerete, amely a kérdést valamikor már érintette. A 10. századi kauricsigákat illetôen ilyen Szôke Béla 1962-ben megjelent könyvének ide vágó részlete,15 amely nemcsak leletlistát kínált, hanem jó áttekintést is adott az az idô tájt e kérdésben fellángolt, s nagyon sok új eredményt hozott balkáni vitáról.16 A könyvrészlet azonnal több irányba térítette az anyaggyujtést, mert egyrészt utalt arra, hogy kauricsiga a Kárpát-medencében nemcsak a magyar, hanem a szkíta kori (Kr. e. 6. század 2. felétôl a 3-2. század fordulójáig) és szarmata (Kr. u. 20-432) leletekben is elôfordul, másrészt szövege alapján ráterelôdött a figyelmem a kelet-európai párhuzamok gyujtésének szükségességére, harmadrészt pedig e csigák élôhelyének tisztázatlanságára. Miután az elsô lépéseim során kiderült, hogy a régebbi magyar régészeti irodalomban általános ,,kaurikagyló'' megnevezés, amelyet Gedai István is használt17 e puhatestueket illetôen, téves, hiszen ezek nem tengeri kagylók, hanem tengeri csigák, továbbá, hogy a felsô paleolitikumi aurignaci kortól (Kr. e. 30 000-25 000) kezdve a különbözô korokban bizonyára nem ugyanazok a fajok szerepelnek a leletekben, ill. hogy a nagy kauricsigák minden bizonnyal nem a kicsik kifejlettebb példányai, a továbblépés iránya szétágazott. Egyrészt megfelelô malakológiai munkára volt szükségem az alapvetô ismeretszerzéshez,18 másrészt hozzá kellett kezdenem a különbözô korokból való leletek listázásához. A szakirodalmi búvárkodás azzal a meglepôen nagy számú példánnyal alátámasztott eredménnyel járt, hogy a Kárpát-medencében a fent említett korokon kívül még a Hallstatt- és La Tene-kor átmeneti idejétôl (Kr. e. 6. század közepe) a La Tene-kor (Kr. e. 4-2. század) végéig terjedô idôszakából való, továbbá a 6. századi avar/germán, a 13-15. századi jász19 és a 16-17. századi iflák20 régészeti leletek között is elôfordulnak kauricsigák. Nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lesz maguknak a csigáknak a begyujtésére is, hogy szakértôvel meghatároztathassam ôket. Ezt a munkát Radócz Gyula geológus, csigaszakértô végezte el,21 s a régész kollégáim segítôkész támogatásával elért példányok alapján kiderült, hogy az eddig tanulmányozott leletekben öt faj fordul elô (2. ábra 1-5): gyuruskauri/Ringed Cowry/Cypraea (Erosaria) annulus (h: 0.8-1.7-2.5-4.0 cm),22 pénzkauri/Money Cowry/Cypraea (Erosaria) moneta (h: 0.9-1.7-2.8-4.4 cm), piszkoskauri/Dirty Cowry/Cypraea (Erosaria) spurca (h: 1.2-2.2-3.0-4.0 cm), párduckauri/Panther Cowry/Cyprea pantherina (h: 3.7-6.0-8.2-11.8 cm) és a tigriskauri/Tiger Cowry/Cypraea tigris (4.5-7.0-10.8-15.2 cm).

Közülük a gyurus- és a pénzkauri a Vörös-tengertôl, a tigriskauri pedig az Arab-félsziget délkeleti és keleti partjától az Indo-Pacifikus-óceánban a Hawaii-szigetekig, a párduckauri kizárólag a Vörös-tengerben, a piszkoskauri pedig csak a Földközi-tengerben él.23 Miután a leletlisták alapján egyértelmuvé vált, hogy a különféleképpen átlyukasztott csigaleletek döntô többsége nôk és gyermekek (valószínuleg kisleányok) temetkezésében látott napvilágot, át kellett tekintenem használatuk, viseletük lehetséges okát, pontosabban annak eddigi magyarázatkísérleteit. A számomra meglepôen gazdag, s itt természetesen idéz-hetetlen muvelôdéstörténeti-néprajzi szakirodalomban való tallózás alapján meggyôzôdhettem arról, hogy idôben és térben eltérô módon legalább háromféle magyarázat lehetséges: 1/ eszköz, szerszám, 2/ dísz, ékszer vagy jelentéshordozóként: amulett, talizmán, 3/ pénz minôségben kerülhetett kauricsiga a sírba. E lehetôségek közül a Kárpát-medencét illetôen az elsô azonnal, a harmadik pedig kisebb fáradsággal nyert eredmény szerint kiesett. Mindössze a pénz szerep érdemel annyi utalást, hogy ilyen módon kizárólag pénz- vagy gyuruskaurit csupán a Távol-Kelettôl Indiáig, valamint Afrika középsô sávjában használtak (3. ábra), pl. Kínában már a Kr. e. 2. évezredben, s sok helyütt egészen a 20. századig.24 A dísz, ékszer szerep említésével csak azokban - a fôleg régészeti leletközlô - munkákban elégedtek meg, amelyek szerzôi további értelmezést nem végeztek, mert amennyiben erre is kitértek, akkor csaknem teljes egyöntetuséggel az amulett, talizmán viseleti ok mellett foglaltak állást. Az egymásnak sokszor ellentmondó vélemények abban voltak összegezhetôk, hogy a jellegzetes alakú kauricsigákat legalább a következô három igény kielégítésére használhatták: 1/ az alsó vagy basalis oldaluk hosszában végigfutó fogazott nyílásuknak a nôi szeméremtesthez, a vulvához való hasonlósága miatt, vagy közvetlenül a termékenység, a gyermekáldás biztosításával, vagy a különbözô betegségek elleni védekezéssel kapcsolatban, vagy közvetve a terméketlenséget, betegséget okozó hatások egyik legveszedelmesebbje, a szemmelverés ellen tartották alkalmasnak ôket, 2/ ugyanezen oldal vízszintesen szemlélve a félig zárt emberi szemhez is hasonlított, s analógiás alapon ebbôl is a kauricsigáknak a szemmelverés elleni hatékonyságára következtettek, 3/ a háti vagy dorsalis oldaluknak kígyófejhez való hasonlatossága miatt a kígyókultuszban is szerepet játszottak.

Valószínu tehát, hogy a kauricsigákat nem csupán szép és ritka gyöngyként viselték, aminek nem mondana ellent, hogy zömében nôk és kisleányok birtokában kerültek a sírba. Manapság azonban csaknem eldönthetetlen, hogy a különbözô korszakokban milyen meggondolásból kedvelték ôket, mindenesetre aligha azonos okból. A szkíta és a kelta korban talán csaknem kizárólag a kicsi gyuruskaurit kedvelték,25 és teljes púpjuknak dörzskôvel vagy reszelôvel való eltávolítása következtében a felfüggesztéshez szükségtelenül nagy lyukkal ellátott példányaikat talán a két keskeny végükön felvarrva, a fogazott oldallal kifelé viselték, vagy esetleg szalagra fuzve nyakláncként hordták. A szarmaták három fajú csigát használtak: az övrôl lecsüngô szalagra vagy karperecükre akasztva a nagyméretu párduc-, ritkábban tigriskaurit, továbbá gyöngysorba függesztve kevesebb gyurus- és pénzkaurit. A nagyokat néha lapos, egyébként mindet leginkább háromszegletu reszelôvel munkálták meg a fejvégükön úgy, hogy a reszelés árkának alján kerek lyuk keletkezett. Ugyanilyen megmunkálással készítették a gyöngysorba tagolt - ritkábban varkocskarikára, nyakperecre függesztett - magyar és jász kauricsiga-függôket leginkább pénzkauriból, bár néhány gyuruskauri is még elôfordul ugyanúgy, mint az iflákoknál, ahol felvarrt csigákat in situ figyeltek meg. Piszkoskauri eddig mindössze két példányban ismeretes, egy-egy szkíta kori sírból, ill. feltehetôen római kori szórványleletbôl.

(3. ábra A kauricsigapénz elterjedési térképe. Maria Schilder 1952, 42: 45. ábra nyomán)

IG két nyomtatott oldalnyi cikkének csaknem háromnegyede fôként a 10. századi magyar régészeti leletek idegen: arab, bizánci és nyugat-európai érméivel és az írásos forrásoknak a magyarok pénzhelyettesítô eszközeivel: az állatbôrökkel, prémekkel, prémes ruhákkal és a tinóval kapcsolatos ismereteket vázolta fel újból,26 erre most nem térek ki.27 A kauricsigákra vonatkozó egy hasáb méretu szöveg mint újszeru felvetés viszont alapos áttekintést érdemel! Miközben az alábbiakban gondolatról gondolatra lépô elemzést adok, hangsúlyozni szeretném, hogy a kauricsigák valóban hosszabb szünet után a honfoglaló magyarokkal jelentek meg újra a Kárpát-medencében, ezért Gedai István azon mondataira nem reflektálok, amelyekben ô is ezt állítja. Ezt leszámítva azonban mindenben eltér a véleményünk.

,,Az elôzôek ismeretében tanulmányozva a X. századi magyar sírleleteket, foglalkozunk e sírokban elôforduló kauri kagylókkal (Cypraea moneta). Számunkra itt és most érdektelen a teljes leletanyag katalógusszeru ismertetése, maga a jelenség a fontos, hogy a kauri kagylók a X. századi magyar sírokban nem tekinthetôk ritkának.''28 A homályos fogalmazás azt a tényt tükrözi, hogy Gedai István nem tekintette át a 10. századi magyar régészeti leleteket. Hiába idézte a leletkataszter címét, még az abban foglaltak ismerete sem lett volna elegendô a kérdés tanulmányozásához, hiszen e katalógus adatgyujtésének 1959. december 31-i lezárását29 követôen a leletanyag lényegesen megnövekedett. Pedig nem lett volna érdektelen számára a régészeti hagyaték tanulmányozása, mert maga is felismerhette volna belôle azt a tényt, amelyre Szôke Béla már rámutatott: a kauricsigák a nôk - és értelemszeruen a leánygyermekek - temetkezésének mellékletei.30 Ebbôl viszont az következik, hogy a kauricsigák nem viselkednek pénzként (,,értékmérôként'') a 10. századi sírokban, mert azokban ugyanis a díszként viselt idegen kibocsátású forgalmi pénzek elsôsorban az elsôdleges pénzszerzési lehetôségekhez jutó férfiak mellékletei voltak.31 A leletanyag tanulmányozásából egyébként az is kiderült volna, hogy vannak olyan honfoglalás kori kauricsigás temetkezések is, amelyek kortárs arab és nyugat-európai érmét is tartalmaztak.32

,,...a X. században nem általános európai jelenség ezek [ti. a kauricsigák] jelenléte, a magyarokat körülvevô népeknél ekkor nem találhatók meg.'' Ez a megállapítás nem áll, mert ha ragaszkodunk a 10. századi párhuzamokhoz, akkor azokat a tág keltezési határok miatt két irányból is megközelíthetjük. Vannak ugyanis 9-10. századinak meghatározott korú kauricsiga-leletek Belaruszból, Észt-, Finn- és Lettországból, Litvániából, Norvégiából, az európai Oroszországból, Svédországból és Ukrajnából, továbbá 10/11-13. századiak Belaruszból, Bosznia-Hercegovinából, Bulgáriából, Lettországból, Norvégiából, az európai Oroszországból, Romániából, Svédországból és Ukrajnából egyaránt.33 A Kárpát-medence felett politikai hatalomra jutott honfoglaló magyarok közvetlen szomszédainál is megtalálhatók a kauricsigák, igaz, nagy valószínuséggel éppen tôlük vették át a szomszédaik.34

,,A Kárpát-medencében a magyarokat megelôzô avar korban sem fordulnak elô: csupán a szarmata korban volt ismert [sic!].'' Kétségtelen, hogy mindössze egyetlen korai avar kori, kevert avar és langobard temetkezéseket tartalmazó temetôben látott napvilágot kauricsiga,35 az viszont már fentebb említésre került, hogy ezt megelôzôen nem csupán a szarmata korból ismeretes.

,,Ismételten utalnunk kell viszont arra, hogy erre a tárgycsoportra (kauri kagylók) is vonatkozik az a megállapítás, hogy nem ismerjük a X. századot megelôzô sírok leletanyagát, vagyis nem tudjuk a szokás, illetve használat kezdetét a magyaroknál...'' Való igaz, hogy a jelenlegit megelôzô levediai-etelközi ôshazában nem ismeretes kauricsigát tartalmazó 9. századi magyar sír, de elôfordult a keleten maradt magyarok temetôjében,36 valamint az övékéhez hasonló leletanyagú volgai-bolgár, ill. a szaltovo-majaki kultúrához tartozó temetôkben.37 Ez azt jelenti, hogy az ôsmagyarok akár több szomszédjuktól is eltanulhatták a kauricsiga-amulettek viseletének szokását. Mégis mivel e talizmánok a steppe teljes térségében fôként az iráni nyelvu szkíták (Kr. e. 7. századtól a 3-2. század fordulójáig), szarmaták (Kr. e. 3-2. fordulójától a Kr. u. 4. századig), ill. alánok (aorszok, jászok; Kr. u. 1/2-) körében volt kedvelt, van esélye annak is, hogy az ôsmagyarok a nyelvükben kimutatható kölcsönszavakkal bizonyított akár közvetett, akár közvetlen iráni kapcsolatok valamelyik szakaszában ismerkedhettek meg velük. 38

[Az elôbb idézett mondat folytatásában] ,,és természetesen a X. század után már nem találjuk [a kauricsigákat] a sírokban.'' E mondatrész elôzményébôl kiderül, hogy Gedai István itt csak a magyarok 10. század utáni temetkezéseire gondolhatott, amelyekben viszont oly nagyszámú kauricsiga fordult elô, hogy bemutatásuk egy részétôl itt eltekintettem. Elhagytam azokat a kauricsigás sírokat, amelyek 11. századi keltezése a temetôjükben elfoglalt horizontálstratigráfiai helyzetükbôl adódott, s elhagytam a nem 10., hanem inkább 11. századi lelettárgyakkal kísért példányokat is. Összegyujtöttem viszont azokat a temetkezéseket, amelyekben a kauricsiga magyar vagy meghatározatlan érmével együtt látott napvilágot,39 világosan jelezve, hogy mi volt akkortájt pénz és mi nem! Úgy látszik, Gedai Istvánnak nem volt tudomása a 13-15. századi jász és a 16-17. századi iflák temetôk kauricsigáiról sem, beleértve azokat a sírokat is, amelyekben a csigaházak korabeli érmével együtt voltak a feltárt csontvázak mellékletei.40

,,A kauri kagylók legközelebbi elôfordulása a Kárpát-medencéhez a Vörös-tenger, így a magyarok valószínuleg a keleti kereskedelem útján juthattak hozzá, azon az úton, amelyen a X. századi dirhemekhez is.'' A pénzkaurik gyujtésének vagy fô, vagy a meglévô források41 alapján ilyennek tunô területe az Indiai-félsziget déli csúcsától nyugatra húzódó Maldiv-szigetcsoport volt, ahonnét hajón India nyugati partja mellett, vagy az Arab-tengeren át, egyenesen az Arab-félsziget irányában szállíthatták nyugatra a csigarakományt. A szárazföldi tranzitkereskedelemre több útvonal is elképzelhetô. A gyuruskaurit - legalábbis az újkorban - fôként a közvetlenül Afrika keleti partja mellett, Zanzibártól délre fekvô Mafia-szigetekrôl, valamint a Fülöp-szigetekrôl szerezték be.42

,,Kevés X. századi magyar leletrôl mutatható ki, hogy keleti muhely terméke. Ez még inkább aláhúzza a kauri kagylók szerepét.'' A csigagyujtés nem volt muhelymunka,43 az átlyukasztást a gyujtôk s a vásárlók egyaránt végezhették. A második mondat talán arra utalt, hogy a keleti eredet a kauricsigák pénz szerepét húzza alá, de bizonyítéknak ez kevés!44

,,A kauri kagyló ôsidôktôl fogva az egyik legelterjedtebb »primitív pénz« volt. Dél-Ázsiától Afrikáig, a Kr. e. évszázadoktól szinte napjainkig is bizonyítottan pénzként használták. Kínában késôbb bronzból is utánozták, és feltételezhetônek vélték, hogy e bronzutánzatok átmenetet képeznek a fémpénzveréshez.'' Az elsô két mondattal nagyjából egyet lehet érteni, a homályos megfogalmazású harmadikkal viszont nem, s ráadásul ez utóbbi a tárgyalt témával sem kapcsolatos. Mégis, a kínai pénzrendszer történetének felületes áttekintésébôl kiderült, hogy ez az állítás sem állja meg a helyét. Ugyanis bizonyos vélemények szerint a Kr. e. 3. vagy 2. évezredben már értékmérôként forogtak Kínában a kauricsigák, és hivatalosan csupán Csin Si Huang-ti császár (Kr. e. 246-210) rendelete tiltotta be a használatukat. A tiltás ideiglenesnek bizonyult, mert Wang Mang (Kr. u. 9-24) régens és a fiatal császár gyámja 2. pénzreformja folyamán rövid idôre ismét forgalomba kerültek, de a 14-beli harmadik reformot követôen már csak a birodalom peremterületeire szorultak vissza, pl. 13. századi használatukat a délnyugat-kínai Jünan tartományban még Marco Polo (1254-1323) is feljegyezte. Közben már a Kr. e. 8. században megjelentek a sima alapú, hatszögu vagy ovális formájú kô, jade, csont, gyöngykagyló, arany, bronz és aranyozott bronz anyagú kauricsiga-utánzatok, amelyek a hiányzó csigák pótlásaként vettek részt a pénzforgalomban a Kr. e. 3. századig. Jóval korábban, talán a Kr. e. 2. évezred végén léptek fel a bronzból öntött pénzek eszközt utánzó formái: a zenélô lemezke, csengô, lapát, kulcs és kapa alakúak, amelyek névlegesen csupán a Kr. u. 1. században kerültek ki a forgalomból. A közepükön négyszegletes, ritkábban kerek lyukkal ellátott, öntött bronz kerek pénzek, amelyek tehát ugyanúgy felfuzhetôk voltak, mint a kauricsigák, a Kr. e. 8. századtól ismeretesek, és egészen a Kr. u. 20. század elejéig maradtak használatban.45 Mindebbôl következik, hogy bronz kauricsiga-utánzatoknak nem volt különleges szerepe a kínai fémpénzverés kialakulásában, másrészt említetlenül maradt, hogy mind a valódi kauricsigák, mind utánzataik egyaránt kellékei voltak a kínai halotti kultusznak.46

1. a kauri kagyló, amely népnél elôfordult, ott szinte minden esetben pénzként szerepelt, azaz a kauri kagyló az egyik legelterjedtebb »primitív pénz« volt.'' A mondat elfogadható második felének semmi köze az elsôhöz, amely tévedés. Délkelet-Ázsia, valamint Afrika középsô sávja lakóinka körét leszámítva (vö. 3. ábra) a kauricsigák nem szerepeltek pénzként, hanem amulettként a paleolitikumtól a közel-keleti, mezopotámiai, egyiptomi, görög-római, népvándorlás- és középkori kultúrákon át szinte napjainkig.

,,2. a X. századi magyar sírok gyakori melléklete, amely kor közvetlenül megelôzi a pénzverést,'' Ez az állítás igaz, de csak Gedai István feltevésrendszerében van értelme, a valóságban nincs: hiszen a kauricsiga nem volt pénzhelyettesítô tárgy!

,,3. a kauri kagylók a X. századi magyar elôfordulását specifikussá teszi az a tény, hogy sem térben, sem idôben nem csatlakoztatható hozzá a kaurik más népnél történô használata,'' Ez az állítás a fentiek alapján tarthatatlannak bizonyult.

,,4. beszerzésük nem lehetett túl könnyu, mivel legközelebbi elôfordulásuk igen messze volt.'' Ez sem valós érv a kauricsigák pénz szerepe mellett; a távolsági kereskedelem csupán felértékelte az általa szállított árucikkeket. Mivel azonban az áruszállításnak ez a módja évezredeken át jól muködött, a ,,túl könnyu'' kitételnek nincsen értelme.

,,Az említett jelenségek egybeesése a vázoltak alapján azonban annak a feltételezésnek adhat realitást, hogy a magyarok a X. században (vagy korábban is) ismerhették a kauri kagylók értékmérô szerepét, függetlenül attól, hogy annak használták-e vagy sem.'' A valójában csupán kidolgozatlan ötletek sorozata elégtelen annak feltételezéséhez, hogy a magyarok bármikor, beleértve a 10. századot is, a kauricsigák értékmérô szerepét ismerték volna meg. Amennyire közvetett és közvetlen úton megállapítható, e csigákat azért viselték, mert hittek amulettjellegu hatékonyságukban.

,,Mint ahogy a pénzeket átfúrták, demonetizálták, mégis bizonyára tudták, hogy az [vagyis a kauricsiga]»pénz«.'' A kauricsigák nem voltak pénzek, tehát átlyukasztásukra - amely nem átfúrással történt - nem alkalmazható a ,,demonetizál'' kifejezés.

Összegzésképpen megállapítható, hogy mind a honfoglaló magyarok, mind a Kárpát-medence ôket megelôzôen vagy utánuk betelepült népei a szukebb és tágabb környezetükkel együtt, csak amulettként és nem pénzként használták kauricsigáikat, ezért azok nem-európai fizetôeszköz szerepérôl nem is lehetett tudomásuk.47 Bizonyos, hogyha Gedai István csak egy kicsit is munkálkodott volna sebtében közreadott ötletén, maga is erre az eredményre jutott volna. Magam azonban hálával tartozom neki azért, hogy felvetése nyomán, a korábban már általam is vizsgálatra érdemesített kérdés48 tanulmányozására sort kerítettem. Jelen szöveg a közeljövôben befejezésre kerülô munkámnak49 csupán célirányosan szerkesztett részlete, amely a téma régészeti-muvelôdéstörténeti gazdagságát még felvillantani sem volt képes.

ABAW     Abhandlungen der (Königlich) Bayerischen Akademie der Wissenschaften. Philosophisch-historische Klasse (München)

ActaArchHung     Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest)

ActaMMSS     Acta Musei Moraviae Scientiae Sociales (Brno)

AMC     Acta Musei Cibalensis (Vinkovci)

ArchÉrt     Archaeologiai Értesítô (Budapest)

ArchIug     Archaeologia Iugoslavica (Beograd)

ArchSlov-Cat     Archaeologica Slovaca - Catalogi Instituti Archaeologici Nitriensis Academiae Scientiarum Slovacae (Bratislava)

ArchSlovMon-F     Archaeologica Slovaca Monographiae - Fontes (Nitra)

ArhVest     Arheoloki Vestnik/Acta Archaeologica (Ljubljana)

BerIKSA     Berichte über den II. Internationalen Kongreß für Slawische Archäologie Berlin 24.-28. August 1970. Hrsg. von Joachim Herrmann-Karl-Heinz Otto. I-III. Berlin 1973.

BRGK     Bericht der Römisch-Germanischen Kommission (Mainz am Rhein)

BTM Muhely     BTM Muhely. Das Wissenschaftliche Werkstatt des Historischen Museums der Stadt Budapest (Budapest)

CommArchHung     Communicationes Archaeologicae Hungariae (Budapest)

FolArch     Folia Archaeologica (Budapest)

FolNum    Folia Numismatica = Supplementum ad ActaMMSS (Brno)

FontesArchHung    Fontes Archaeologici Hungariae (Budapest)

Glasnik     Glasnik Zemaljskog Muzeja Bosne i Hercegovine u Sarajevu, Arheologija. Nova serija (Sarajevo)

H     Lajos Huszár: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. Budapest 1979.

JRGZM     Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums Mainz (Mainz)

Leletkataszter     Géza Fehér-Kinga Éry-Alán Kralovánszky: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. Rég Tan 2 (1962)

LPZAV     Latvijas PSR Zinatnu Akademijas Vestis = Izvestija Akademii Nauk Latvijskoj SSR (Riga)

MFMÉ     A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Szeged)

MHÁTL      Magyarország honfoglalás- és kora Árpád-kori temetôinek leletanyaga. Szerk.: Dienes István. (Budapest 1983)

MHKS      Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei. Sorozatszerk.: Kovács László-Révész László. Budapest 1996-

MNTÉ     A Magyar Numizmatikai Társulat 1972. Évi Évkönyve. F. kiadó: Csillag Ferenc. Budapest 1973.

MRT 9    Dinnyés István-Kôvári Klára-Kvassay Judit-Miklós Zsuzsa-Tettamanti Sarolta-Torma István: Pest megye régészeti topográfiája. XIII/2. A szobi és a váci járás. Szerk.: Torma István. MRT 9, Budapest 1993.

NBB     Die Neue Brehm-Bücherei. Das Leben der Tiere und Pflanzen in Einzeldarstellungen (Leipzig)

Prilozi     Prilozi. Institut za Povijesne Znanosti Sveuçilinta u Zagrebu. Odjel za arheologiju (Zagreb)

PUM-ES      Publications of the University of Manchester - Ethnological Series (Manchester)

RégFüz      Régészeti Füzetek (Budapest)

RégTan      Régészeti Tanulmányok (Budapest)

SAZU-RZDV-D      Slovenska Akademija Znanosti In Umetnosti Razred Za Zgodovino In Druobene Vede - Dela (Ljubljana)

Sirmium Sirmium.      Recherches archéologiques en Syrmie - Arheolonka istraoivanja u Sremu (Beograd)

SlovArch      Slovenská Archeológia (Bratislava)

SP     Starohrvatska Prosvjeta, ser. III. (Split)

Starinar     Starinar (Beograd)

StudArch     Studia Archaeologica (Budapest)

NtZv     Ntudijné Zvesti Archeologického Ústavu Slovenskej Akademie Vied (Nitra)

SzekszárdiMÉ     A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve (Szekszárd)

TOCS     Transactions of the Oriental Ceramic Society (London)

Valóság      Valóság (Budapest)

VariaArchHung      Varia Archaeologica Hungarica (Budapest)

VF     Vorträge und Forschungen (Konstanz-Sigmaringen)

VHAD     Vjesnik Hrvatskoga Arheolonkoga Druntva (Zagreb)

ZfE     Zeischrift für Ethnologie. Organ der Berliner Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte (Berlin)

b) Szakirodalom

Ulrich Arends 1978    Ulrich Arends: Ausgewählte Gegenstände des Frühmittelalters mit Amulettcharakter. Inaugural-Dissertation für Erlangung der Doktorwürde der Fakultät für Orientalistik und Altertumswissenschaft der Ruprecht-Karl-Universität zu Heidelberg. I (1-720)-II (721-1223). Hamburg 1978.

Marija Birtanevia 1973     Marija Birtanevia: Emploi des coquillages cauris dans la parure médiévale et contemporaine sur le territoire de la Yougoslavie. BerIKSA III: 183-187.

Bóna 1956    István Bóna: Die Langobarden in Ungarn. Die Gräberfelder von Várpalota und Bezenye. ActaArchHung 7 (1956) 183-244.

Brunnmid 1903-04    Josip Brunnmid: Hrvatske sredovjeçne starine. VHAD 7 (1903-1904) 30-97.

Bykov 1969    Aleksej Andreeviç Bykov: Monety Kitaja. Leningrad 1969.

Carswell 1975-77    John Carswell: China and Islam in the Maldive Islands. TOCS 41 (1975-1977) 119-197.

Chalikova-Chalikov 1981     Elena Aleksandrovna Chalikova-Al'fred Hasanoviç Chalikov: Altungarn an der Kama und im Ural (Das Gräberfeld von Bolschie Tigani). RégFüz II:21 (1981).

Alenova 1972    Natalija L'vovna Çlenova: Hronologija pamjatnikov karasukskoj epohi. Moskva 1972.

Aorovia-Ljubinkovia 1956     Mirjana Aorovia-Ljubinkovia: La nécropole slave de Brestovik. Rapport préliminaire des fou-illes en 1953-1954. ArchIug 2 (1956) 131-137.

Dçbrowska 1979    Elobieta Dçbrowska: Éléments Hongrois dans les trouvailles archéologiques au Nord des Karpates. ActaArchHung 31 (1979) 341-356.

Dimitrijevia 1966    Stojan Dimitrijevia: Arheolonka iskopavanja na podruçju vinkovaçkog muzeja. Rezultati 1957-1965. AMC 1 (1966) 37-64.

Einzig 1949    Paul Einzig: Primitive money in its ethnological, historical and economic aspects. London 1949.

Eliade 1997    Mircea Eliade: Képek és jelképek. Budapest 1997. [4. fejezet: A kagylók szimbolikája. 161-193.]

Ercegovia-Pavlovia 1980     Slavenka Ercegovia-Pavlovia: Les nécropoles romaines et médiévales de Maçvanska Mitrovica. Sirmium 12 (1980).

Éry 1979-80    Éry Kinga: Balkáni eredetu, török kori népesség csontmaradványai Dombóvár határából (The osteological remains of a Turkish period Balkan population in the vicinity of Dombóvár). SzekszárdiMÉ 10-11 (1979-1980) 225-298.

Fettich 1931    Fettich Nándor: Adatok a honfoglaláskor archaeologiájához (Zur Archaeologie der ungari-schen Landnahmezeit). ArchÉrt 45 (1931) 48-96, 305-322.

Flërov 1984    Valerij Sergeeviç Flërov: Majackij mogil'nik. In: Majackoe gorodinçe. Trudy sovetsko-bolgaro-vengerskoj ekspedicii. Otv. red.: Svetlana Aleksandrovna Pletneva. Moskva 1990, 142-199.

Flërov 1990    Valerij Sergeeviç Flërov: Majackij mogil'nik (raskopki 1979 goda). In: Majackij arheologi-çeskij kompleks. Materialy sovetsko-bolgaro-vengerskoj ekspedicii. Otv. red.: Svetlana Aleksandrovna Pletneva. Moskva 1990, 140-191.

Flërov 1993    Valerij Sergeeviç Flërov: Pogrebal'nye obrjady na severe Hazarskogo kaganata. Volgograd 1993.

Gaál 1979-80    Gaál Attila: A dombóvár-békatói XVI-XVII. századi temetô (The 16th-17th century cemetery of Dombóvár-Békató). SzekszárdiMÉ 10-11 (1979-1980) 133-224. [1982]

Gedai 1972    Gedai István: Pénzforgalom a magyaroknál a X. században és az önálló pénzverés kezdete. MNTÉ 1972, 139-149.

Gedai 1972a    Gedai István: A magyar numizmatika keleti vonatkozásai. MNTÉ 1972, 189-197.

Gedai 1980    Gedai István: A magyarok kapcsolata a IX-XI. századi normann-arab kereskedelemmel (Die ungarischen Beziehungen zu dem normandi-schen [sic!] und arabischen Handel des 9-11. Jahrhunderts). In: MNTÉ 1980 (Szerk.: Torbágyi Melinda), 25-36. [Budapest 1984].

Gedai 1986    Gedai István: A magyar pénzverés kezdete. Budapest 1986.

Gedai 1994-95    Gedai István: Pénzhelyettesítô eszközök a magyaroknál az önálló pénzverés elôtt (Prämonetäre Geldformen bei den Ungarn vor der selb-ständigen Geldprägung). ArchÉrt 121-122 (1994-1995) 155-157 [Budapest 1997].

Gedai 1996    Gedai István: A honfoglalók pénzei. Valóság 39:3 (1996. március) 56-59.

Gedai 1998    István Gedai: ,,Primitive money'' of the Hungarians before the independent coinage. In: Ex moneta. Essays on numismatics in honour of Dr. David W. MacDowall. Ed.: Amal Kumar Jha. New Delhi 1988, 457-462.

Györffy 1990    Györffy György: A Jászság betelepülése. In: Györffy György: A magyarság keleti elemei. Budapest 1990, 312-315.

Hadoi 1953    Jovan Hadoi: Lupine kavrijev v grobovih starih slovanov na Ptujskem gradu (mit Zusammenfassung). ArhVest 4 (1953) 66-74.

Harmatta 1997    Harmatta János: Iráni nyelvek hatása az ôsmagyar nyelvre. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk.: Kovács László-Veszprémy László. Budapest 1997, 71-83.

Jackson 1917     J. Wilfrid Jackson: Shells as evidence of the migrations of early culture. PUM-ES 2 (1917).

Jansson 1988    Ingmar Jansson: Wikingerzeitlicher orientali-scher Import in Skandinavien. BRGK 69 (1988) 564-647.

Khalikova-Kazakov 1977     Elena Aleksandrovna Khalikova-Evgenij Petroviç Kazakov: Le cimetiere de Tankeevka. In: Les anciens Hongrois et les ethnies voisines a L'Est. Publ.: István Erdélyi. StudArch 6 (1977) 21-221.

Kiss 1983    Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei (Die Grabfunde aus dem 10.-11. Jahrhundert im Komitat Baranya). MHÁTL 1 (1983).

Koronec 1950    Josip Koronec: Staroslovansko grobinçe na Ptujskom gradu (The old slav burial place on the castle-hill of Ptuj). SAZU-RZDV-D 1 (1950).

Kovács 1988    Kovács László: A tímári (Szabolcs-Szatmár m.) honfoglalás kori temetômaradványok (Landnahmezeitliche Gräberfeldreste von Tímár, Kom. Szabolcs-Szatmár). CommArchHung 1988, 125-158.

Kovács 1989    László Kovács: Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Archäologische Untersuchung der arabischen, byzantinischen, westeuropäi-schen und römischen Münzen aus der Karpatenbecken des 10. Jahrhunderts. FontesArchHung 1989.

Kovács 1991/92    Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, 10-11. századi leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé, (Csóka) (Zu einigen alten, landnahmezeitlichen Fundmaterialien des Móra-Ferenc-Museums: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé, [Csóka]), MFMÉ 1991/92, 37-74.

Kovács 1992    Kovács László: Honfoglaló magyar leletek a kajárpéc-gyuri kavicsbányában, Gyôr-Moson-Sopron m. (Ungarische Funde aus der Landnahmezeit in der Kiesgrube von Kajárpéc-Gyur, Komitat Gyôr-Sopron-Moson). CommArchHung 1992, 159-171.

Kovács 1993-94    László Kovács: Einzelne Fragen der früharpadenzeitlichen (1000-1141) Münzbeigabe in den Gräberfeldern des Königreiches Ungarn. Entwurf (K mincovním milodarúm v pohâebintích maaarského království v rane Arpádovském období, 1000-1141). FolNum 8-9 = Supplementum ad ActaMMSS 78-79 (1993-94) 35-41 [Brno 1996; valójában 1997].

Kovács 1994    László Kovács: Das früharpadenzeitliche Gräberfeld von Szabolcs. Mit einem Beitrag von Imre Lengyel. VariaArchHung 4 (1994).

Kovács 1999    Kovács László: Pénz vagy amulett? A honfoglaló magyarok kauricsigáiról a szkíta kortól az iflákokig (Kr. e. 6. század-Kr. u. 17. század) tartó kitekintéssel. Radócz Gyula csigameghatározásaival. Kézirat. Budapest 1999.

Kuçerovská 1989-90     Taîána Kuçerovská: Die Entwicklung der vormünzlichen Zahlungsmittel (Vüvoj pâedmincovních platebních prostâedkú). FolNum 4-5 = Supplementum ad ActaMMSS 74-75 (1989/90) 3-16 [Brno 1991].

Lakner 1889    Lakner Ambró: A csornai sírleletekrôl. ArchÉrt 9 (1889) 263-267.

Lips 1962    Julius Lips: A dolgok eredete (Vom Ursprung der Dinge). Fordította Kiss Magda. Budapest 1962.

Lorenz-Hubert 1993    Felix Lorenz Jr.-Alex Hubert: A guide to worldwide cowries. Wiesbaden 1993.

Mesterházy 1990, 1991     Mesterházy Károly: Bizánci és balkáni eredetu tárgyak a 10-11. századi magyar sírleletekben (Gegenstände byzantinischen und balkani-schen Ursprunges in den ungarischen Gräberfeldern des 10.-11. Jh.). I: FolArch 41 (1990) 87-115; II: 42 (1991) 145-177.

Mesterházy 1994    Károly Mesterházy: Die Landnahme der Ungarn aus archäologischer Sicht. In: Ausgewählte Probleme europäischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters. Methodische Grundlagendiskussion im Grenzbereich zwischen Archäologie und Geschichte. Hrsg. von Michael Müller-Wille, Reinhard Schneider. VF 41 (1944) 23-65.

Miletia 1979    Nada Miletia: Slovenska nekropola u Mahov-ljanima kod Banjaluke (Slawische Nekropole in Mahovljani bei Banjaluka). Glasnik 34 (1979) 137-160. Sarajevo 1980.

Mugureviç 1962    E. S. Mugureviç [Evalds Mugureviçs]: Nahodki rakovin kauri na territorii Latvii. LPZAV 7 (1962) 37-52.

Mugureviç 1965    E. S. Mugureviç [Evalds Mugureviçs]: Vostoçnaja Latvija i sosednie zemli v X-XIII vv. Ekonomiçeskie svjazi s Rus'ju i drugimi territorijami. Puti soobnçenija (Ostlettland und seine Nachbarländer im 10. bis 13. Jahrhundert. Die Wirtschaftsbeziehungen mit dem Alten Rus sowie andern Gebieten und Verkehrswege). Riga 1965.

Nyáry 1902    Nyáry Albert: Temetô királyságunk elsô századából. ArchÉrt 22 (1902) 210-241.

Pania 1975    Radmila Pania: Praistorijska iskopavanja u Demir Kapiji (Fouilles préhistoriques a Demir Kapija). Starinar 26 (1975) 155-158 [1976].

Pósta 1897    Pósta Béla: Az archaeologiai gyujtemény leírása (Description de la collection archéologique). In: Zichy Jenô gróf középázsiai utazásai (Comte Eugene de Zichy. Voyages au Caucase et en Asie Centrale). II. Budapest 1897, 323-613.

Quiggin 1949    Alison Hingston Quiggin: A survey of primitive money. The beginning of currency. London 1949.

Reizner 1903    Reizner János sasüllési és szôreghi leletekrôl. ArchÉrt 23 (1903) 43-50.

Rejholcová 1995    Mária Rejholcová: Pohrebisko v Çakajovciach (9.-12. storoçie). Katalóg. ArchSlovMon-F 15 (1995).

Révész 1996    Révész László: A karosi honfoglalás kori temetôk. Régészeti adatok a Felsô-Tisza-vidék X. századi történetéhez (Die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Geschichte des oberen Theiß-Gebietes im 10. Jahrhundert). MHKS 1 (1996).

Róheim 1984    Róheim Géza: Kharón és az obulus. In: A buvös tükör. Válogatás Róheim Géza tanulmányaiból. Szerk.: Verebélyi Kincsô. Magyar Hírmondó. Budapest 1984, 356-423 (Hegedus Éva fordításában) = Charon and the Obolos. Psychiatric Quarterly 20 (1946) 160-196.

Róna-Tas 1997    Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest 19972.

Schilder 1926    F. A. Schilder: Die ethnologische Bedeutung der Porzellanschnecken. ZfE 58 (1926) 313-327.

Schilder 1952    Maria Schilder: Die Kaurischnecke. NBB 46 (1952).

Schneider 1905    Oskar Schneider: Muschelgeld-Studien. Nach dem hinterlassenen Manuskript bearbeitet von Carl Ribbe. Dresden 1905.

Schulze-Dörrlamm 1988     Mechthild Schulze-Dörrlamm: Untersuchungen zur Herkunft der Ungarn und zum Beginn ihrer Landnahme im Karpatenbecken. JRGZM 35 (1988) 373-478.

Selmeczi 1992    Selmeczi László: A négyszállási I. számú jász temetô. BTM Muhely 4 (1992).

Sláma 1958    Jiâí Sláma: K vprananju kavri poloev a slovan-skih najdbah (A propos du probleme des cauris parmi les fouilles slaves). ArhVest 9 (1958-59) 27-32.

Strausz 1962    Strausz László: Magyarországi miocén-mediterrán csigák határozója. Budapest 1962.

Szôke 1962    Szôke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei [Archäologische Denkmäler des landnahme- und früharpadenzeitlichen Ungartums]. RégTan 2 (1962) Budapest.

Szôke-Vándor 1987     Szôke Béla Miklós-Vándor László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetôje (Arpadenzeitliches Gräberfeld von Pusztaszentlászló). FontesArchHung 1987.

Toçík 1968    Anton Toçík: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. ArchSlov-Cat 3 (1968) Bratislava.

Toçík 1971    Anton Toçík: Flachgräberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei. SlovArch 19 (1971) 135-276.

Toçík 1992    Anton Toçík: Materiály k dejinám Juoného Slovenska v 7.-10. storoçí (Materialien zur Ge-schichte der Südslowakei im 7.-10. Jahrhundert). NtZv 28 (1992) 5-250.

Tomiçia 1990    Oeljko Tomiçia: Tragom novijih istraoivanja bjelobrdske kulture u slavonskom dijelu Podravine (Recent investigations of the Bijelo Brdo culture in Slavonian Podravina

                            Drava Valley). Prilozi 7 (1990) 85-105.

Tomiçia 1996    Oeljko Tomiçia: Na tragu bjelobrdske kulture u kalniçkom prigorju (Bijelo Brdo culture in the Kalnik hills). SP III:21 (1991) 99-122.

Tomiçia 1997    Oeljko Tomiçia: Zvonimirovo i Josipovo, groblja starohrvatskoga doba u Virovitiçko-podravskoj oupanji (Zvonimirovo and Josipovo, graveyards from the Croatian early mediaeval period in the Virovitica and Podravina county - Ismeretek a viroviticai-podravinai /Verôce-Drávamelléki/ megye ôshorvát idôkbôl származó temetôirôl). Zagreb-Virovitica 1997.

Váaa 1954    Zdenek Váaa: Maaaâi a Slované ve svetle archeologicküch nálezú X.-XII. století (Vengry i slavjane v osvençenii arheologiçeskih nahodok 10-12 vv.). SlovArch 2 (1954) 51-97.

Vinnikov-Afanas'ev 1991     Anatolij Zaharoviç Vinnikov-Gennadij Evgen'eviç Afanas'ev: Kul'tovye kompleksy majackogo selinça (Materialy raskopok Sovetsko-Bolgaro-Vengerskoj ekspedicii). Voroneo 1991.

Werner 1962    Joachim Werner: Die Langobarden in Pannonien. ABAW Neue Folge 55 A (1962).

xy. 1889 xy.      [Hampel József]: Függelék. A csornai népvándorláskori leletek rövid leírása a képes táblák sorrendjében. ArchÉrt 9 (1889) 267-271.

***