Résztvevők: András (tulaj/hajóvezető), Lali (mindenes), Tamás, Zoli, Zsolt, István (legénység)
A hajó: neve Meteora, hossza 30 m, szélessége 6 m, merülése 1.9 m, vitorlázat 250 m2, motor 2x300 LE, 80 BRT
Útvonal: Gibraltár - Mohammedia - Tenerife (Amarilla Golf Marina) - Gomera - Tenerife
Összesen 900 tmf (1757 km)
Időszak: február 12-28

02.10. Vasárnap Érkezés Malagába, majd transzfer Gibraltárba
Érkezés Malagába, majd transzfer Gibraltárba. Ismerkedés a hajóval, a tulajjal.
Az árapály, áramlás (a kifelé áramlás dagály után kb. 3 órával kezdődik és 8-9 órát tart), szélviszonyok miatt másnap korán kéne indulnunk, de a hajó nincs feltöltve...

02.11. Hétfő
Bevásárlás (sajnos csak 3 napra), a kikötői díj rendezése.
András egy Casablanca-i kikötést szeretne, én úgy tudom, hogy a marina nem működik Az Interneten elférnek ellentmondó adatok... Telefonon reggelre ígérnek angolul beszélő kollegát. A reggeli telefon elmaradt, így Casablanca maradt a cél...

02.12. Kedd
Előkészületek az indulásra, futóra állítjuk a kikötő köteleket. Indulás, majd "vészleállás": a kikötő bejárata egy tömlővel le van zárva. Szerencsére egy oszlopsor mellé állunk, míg "megnyitják a kaput". Üzemanyagvétel. Kevés a hely a manőverezésre, a nagy szélben nem egyszerű odaállni, de András ügyesen megoldja. Fél tíz körül indulunk az átjáró fele, 20-25 csomós 3/4-es széllel.
Az átkelés elég simán megy, nincs túl nagy hajóforgalom, jó a láthatóság. A Gibraltári szoros után nem gyengül a szél, mint azt vártuk, inkább fokozódik 30-35 csomóra. (Csúcsban 56 csomót regisztrált a műszer, de ebben az árboc kilengése is benne van.) Estig vitorlázunk ezzel az erősebb széllel, majd éjfélre fokozatosan 10-15 csomósra mérséklődik.

Az ügyeleti beosztás (az egész út alatt):
00-04: Lali-István, 04-08: Zoli-Zsolt, 08-12: András-Tamás,
12-16: Lali-István, 16-20: Zoli-Zsolt, 20-24: András-Tamás

02.13. Szerda
Egész nap 4-es keleti alapszéllel vitorlázunk, néha gyengül, néha kicsit erősödik. Zoli amikor teheti, csillagászati méréseket végez. Ő vezeti saját naplóját is, ez egyben a hajónapló...

02.14. Csütörtök
Reggel 8 körül hívom Casablanca-t. Nem fogadnak, a marina pár éve megszűnt, Visszafordulunk Mohammedia felé, 10 tmf. Az a marina sem fogad, túl nagyok vagyunk nekik Lehorgonyzunk a kikötő bejáratánál, mintegy 1 km-re a marinától... A motorcsónak nem indul, az akku benne maradt, teljesen lemerült. Szerencsére másfél órás töltés elegendőnek bizonyul. Addig Zsolt javaslatára bevásárlási lista készül. Gyertyapucolás után a motor beindul, mi meg kiindulunk. Kb. fél óra a bejelentkezés, két óra a bevásárlás, egy óra a cuccok becipelése.

02.15. Péntek
Telik-múlik az idő, pedig ki kell jelentkeznünk, leadni az engedélyeinket, lepecsételtetni útleveleinket, időjárást nézni. Kissé morgok emiatt, ettől felgyorsulnak az események... Késő délután ér vissza a csapat (András, Lali, Zoli, Zsolt), de eredményesen: megvették amiket kellett, megcsináltatták a motort és a hajólétrát. Az időjárás bármilyen is lehet, indulni kell. Szó van egy Safi-i megállásról kedvezőtlen szél esetén, de józan számítás szerint ez már az időben való megérkezést veszélyezteti. A repülő 22-én reggel indul.
18 óra körül indulunk, jó széllel vitorlázunk.

02.16. Szombat
Egész éjjel és nap gyenge, de jó irányú a szél, néha motorral rásegítünk. Közben mindenki számára világossá válik, hogy Safi már nem jöhet szóba. Késő délután sötét felhők gyülekeznek körülöttünk, a barométer zuhan, de éjfélig még jó széllel vitorlázunk. A nagyvitorlát bereffeljük, ez nem egyszerű művelet: a bum 3 m magasan van... Ebben Tamás a főszereplő. Később kiderült, erős szélben a nagyvitorla nem használható: ugyanolyan technológiával készült, mint a kisebb vitorlák, a rajta ébredő erők viszont bizonyos helyeken négyszer akkorák. A főárboc felső része szépen hátrahajlik, a vitorla is ehhez igazodik, emiatt viszont reffelve a felső negyede sokkal jobban feszül. Ezért később két lovas kiszakadt, vagy nyolc pedig egyszerűen kijött a nútból...
Éjféltől erősödik és élesedik a szél, nőnek a hullámok. A fok-shott jobboldali csigája elszáll. Tamással kidolgozunk egy jobb megoldást, a továbbiakban ez végig bevállt. 7-8-ra erősödik a szembeszél, ez komolyabban igénybe veszi a hajót, mint a 3/4-es. Motor is kell az iránytartáshoz. Jó egy órába telik, míg a szélnek megfelelőre kurtítjuk/állítjuk a vitorlákat. Mikor bemegyünk Lali megjegyzi, hogy jó sok víz jöhetett be, hangos csobogást hall a hajó aljából...
Ekkor az akkuk (6 x 200 Ah) már víz alatt voltak. Párezer liter beömölhetett. András és Lali hamar megtalálták a vízbetörés okát: a WC öblítésre szolgáló tengervíz szétosztó szerelvénye átlátszó (plexi?) teteje törött be, valószínűleg ahogy a hajó a hullámhegyekről be-be zuhant a hullámvölgyekbe. Szerencsére az elzáró csap a szokásos módon közvetlenül a beömlő csonk után volt.
A gépházban levő szivattyúk bedöglöttek, a hullámzás és ijedség miatt Lali, a "mindenes" rosszul lett, többen a visszafordulást és may-day-t emlegettek. Végül Andrással kiszereltünk egy szivattyút az első részről, (közben András rálépett egy édesvíz vezetékre, az eltörött, az édesvíz kezdett ömleni, ezt is el lehetett zárni, de emiatt napokig nem volt víz a konyhában és három WC-ben), ráillesztettünk egy tömlőt (az acélbetétet egy darabon kiszedtem majd gáz fölött kitágítottam), azt kivezettük a közeli ablakon (amin viszont becsaptak a hullámok, míg törülközőkkel ki nem tömködtük), elektromosan is sikerült bekötni, és végre elkezdett lassan csökkeni a vízszint. Kb. 40 perc alatt kiszivattyúztuk a nagyját, ez mintegy 1000 liter lehetett...
Közben meg utána kétszer leszakad félig a motorcsónak, az alba csigája és stoppere szétment, a jobboldali motor nem indult, a WC-k nem használhatók, nincs kormányhatás (elfolyik az olaj), de legalább egy kismadár menedéket talál a hajón, Lali a mellényzsebében melengeti :-)

02.18. Hétfő
Andrásnak sikerül beindítani a jobb motort, Lali feltölti a kormány hidraulikát, a szél csökken, de a hullámzás zavaróan nagy. Hajnali négykor leáll a motor, már csak a baloldali indítható... Néha delfinek kerülgetnek, de nem annyira játékosak. Délután nekiállunk a károk elhárításának. Lali talál megfelelő szerelvényeket a törött vízvezeték-csonk pótlására, a szivattyút is visszaszereljük a helyére, a nagyvitorla elszállt lovasait pótlójuk, visszafűzzük, a csónak rögzítését is megerősítjük, lassan normalizálódik a helyzet. A szélirány is kedvezőre fordul, ÉNy-i szélben a génuával haladunk.

02.19. Kedd
Hajnali négyig elfogadható szellővel haladunk, aztán szembefordul (DNy), kénytelenek vagyunk motorozni. 8-tól nyugatira fordul, génua is húzható. Közben nekiállunk rendbehozni a nagyvitorlát. Véletlenül van nálam vitorlavarró készlet. Délben már annyira haladunk a rendrakással, hogy kint az asztalnál ebédelhetünk. Delfinek köröznek körülöttünk, majd rövid időre felbukkan mellettünk egy bálna. Elhaladunk De Alegranza sziget mellett, jó ideje az első szárazföld. Telihold van, kellemes a vitorlázás.

02.20. Szerda
Pirkadatkor már felsejlenek a szigetek. Dél körül annyira megközelítjük Lanzerota szigetet, hogy van elegendő térerő SMS-re, telefonálásra. András megtudakolja a kikötő koordinátáit, jelzi, hogy elképzelhető, hogy korlátozott manőverképességű lesz a hajó... Amúgy azt tervezi, hogy a járó motorról átszerelteti az önindítót a másik motorra. Ezt Lali kell majd megtegye, igen nehéz körülmények között. (Előtte Lalival szinte teljesen víztelenítettük a gépházat, meglehetősen hosszadalmas fárasztó és kellemetlen művelet...)

02.21. Csütörtök
A szél elfogadható, a hullámok iránya és nagysága egyre kellemetlenebb. A bal motor folyamatosan jár. Hajnalban András irányításával Lali nekiáll a motorszerelésnek. Már korábban leszerelte a jobb motorról a rossz önindítót, arról kiderült, hogy nem javítható. Most a járó bal motor önindítóját szerelte le, majd át a jobb motorra. Előtte a műszeremmel kimértem, hogyan lehet áramtalanítani ezeket (véletlenül volt nálam multiméter). A szerelés kezdeti szakaszában András észrevette, hogy elrepedt a kipufogócső csonkja. Vizes ronggyal próbálta tömíteni, amitől az azonnal letörött, mintegy 3 colos nyíláson ömlött be ismét a tengervíz. Én épp ügyelet után voltam, ébresztettek, hogy szükség lenne a ragasztószalagomra (véletlenül említettem korábban, hogy hoztam ilyet magammal). Sikerült megállítani az ismételt vízbetörést, de addigra ismét víz alá kerültek az akkuk. Ismét szerelhettük át az első szivattyút a gépházba, percek alatt kétnapi kemény munkánk veszett oda...
Most már egyik motor sem járt, nagyon hánykolódott a hajó, ide-oda röpködtek a kabinokban és a fedélzeten a különböző tárgyak, asztalok, asztalüvegek, tükrök törtek kisebb-nagyobb mértékben. A kormány egyre több folyadékot nyel, félő, hogy nem lesz elég olaj a pótlására...
Nyolc körül nagyjából rendeződik a helyzet, a jobb motor beindult az átszerelt önindítóval. Ekkor Lali nekilát visszaszerelni a járó motorról a nehezen hozzáférhető önindítót arra, amelyiknek letörött a kipufogója. Nem mindennapi produkció, de sikerült. Persze csak a kikötőben, 1-2 percre szabad beindítani, hisz a gázokon kívül a hűtővíz is a motortérbe kerül... Tíz körül futunk be a kikötőbe, megfelelő szabad hellyel várnak, András két motorral megközelíti a mólót, kidobjuk a köteleket, a bal motor közben leáll, de ez már akkor is megvan! Kikötöttünk Tenerif-ben (Amarilla Golf Marina, 28-01.2N, 016-36.7W). Nem kis móka volt, sokat és keményen megdolgoztunk érte...