|
Vagyok én csúfja világnak:
Monsieur Fou le poéte...
Kit a férgek se kívánnak -
Suta vaksors tovavet.
Te se álmodj soha vélem,
Soha rólam, soha már...
Sokat ittam, sokat éltem -
A hanyatlás hona vár.
Vagyok én piszka pokolnak:
Ki szidalmaz, ki nevet...
Ha szeretnek, csak okolnak -
Legyek én senki neked.
Te se álmodj soha, Lillám,
Soha vélem, gyönyörűm...
Tavaszodban kusza villám
Vala lelkem - könyörülj!
Vagyok én csúfja reménynek,
Tovahord víg nagyidő...
Csak örök csillagim égnek:
Szemeid! Csók! Adieu!
Maros-Vásárhelyt, 1892 novemberében
|