Orgues de barbarie

Künn a Krisztinában
Kék harangok szólnak:
Részegek halottak
Asztal alá hullnak,
Sárban araszolnak.

Bús Rezeda Kázmér,
Ne szomorkodj, Szindbád:
Orpheumi mennybolt
Konfettit havaztat,
Művirágot hint rád!

Béföd a fájdalom,
Mint álnok fehérség:
Tiszták leszünk, tiszták,
Hogy a senmmi fényét
Majd mások megértsék!

Csillagok körútján
Baktat egy fiáker:
Csúf kocsisom, lelkem,
Szép szóval, krajcárral
Mindig lesz, ki átver...

Krisztinavárosban
Megkondul a bánat:
Jó voltunk, rosszcsontnak,
Ködnek, szeretőnek,
Tékozló apának.

Ligetben, Tabánban
Nyekereg a verkli:
Lógunk a világban,
Míg szoknyánk széléről
Lepereg a perkli...

Nincs helye panasznak,
Pörnek, buta szónak:
Adjisten nyugalmat,
Ételt-italt, szállást,
Nőt az utazónak!

Kiskocsmák, vendéglők
Füstje, mint az élet:
Elválik a tűztől,
Magasba szökkenne,
Mégis szerteszéled...

Messze Krisztinában
Kék harangok zengnek:
Széllel száll az idő,
Rongyos hómezőként
Maga után lenghet...