Lázáry René Sándor

No, vén legenda!

ADY ENDRÉNEK KÜLDÖM

Nem voltam úr. Versem se szittya szolgám.
Én szültem őt... És olykor újra szült ő...
Tűnődhettem világunk czyffra voltán:
Beh' vad danáktól viszket, zsong a fültő!

Vátesz sem volt, se sámán haza-szolga,
Ki szájnál nagyobbra tátja markát:
Versem csupán en-lábán araszolga,
S csahos kuvaszként sem csóválta farkát!

Nem volt lakájom, csicskásom, cselédem
A vers... De romlott véremmel keverten
Szétlüktetett... Messzin bomolt elébem,
Mint reszketeg lidércfény régi kertkben.

Maros-Vásárhelyt (a Transsylvániában), 1916. január 27.