Édes Egy Nénékám! Kifogytam a szóból,
Kedvem kulacsa is küküllei borból,
Szívemnek kevés is megárthat a jóból -
Tengermód kesergőn mormolgat a kóbor.

Ha mit írok, bánom: csak ákomra bákom,
Bús estvéli mákony, vak álom ma Zágon!
Füttyöghet a bülbül felőlem az ágon -
Nem ébred a lelkem idegen hazákon...

Oszmánnál ocsmányabb kajzer, klérus, fiskus
Csúfságra mégsem hagysz el, Jézus Krisztus!
Válts meg, maradj velem, légy más jármot osztó,

Mert a nyelv kegyelem, bujdoklás, Rodostó,
Márványló messzeség, ha Marmora mormog -
Benne Erdélyország fanyar bora, ormok!

Szatmár-Németi, 1904 augusztusában