Ebben a fejezetben néhány olyan archívum kerül bemutatásra, amelyeknek az eléréséhez elegendő az X.25 hálózathoz való kapcsolódás, nem kell EARN/BITNET vagy Internet hozzáférés. Az archívumok használatához szükség van egy kommunikációs programra. A nemzetközi szabványokat követő programok mellett az IIF tagok számára elérhető néhány ilyen speciális szoftver rövid ismertetése is megtalálható ebben a részben, természetesen elsősorban a file-transzferhez szükséges tudnivalók. Ezek a programok vagy az IIF šgyfélszolgálattól kaphatók meg, vagy éppen az itt ismertetett archívumokból tölthetők le.
A kommunikációs programok használatának ismertetésekor feltételezzük az X.25 hálózat közvetlen elérésének lehetőségét, amennyiben ez nem biztosított (pl. helyi hálózat esetén), akkor a hívás felépítésének és lebontásának pontos menetét a helybeli számítógépes hálózati szakértőtől kell megkérdezni.
Mindkét programot az IIF fejlesztette ki és terjeszti a felhasználók számára. A legújabb verziók általában letölthetők az IIF gépről, a használatukhoz szükséges részletes tudnivalók egyrészt az F1 gombbal bármikor előhívható help-ben, másrészt a nyomtatott, részletes dokumentációkban olvashatók. Itt most csak a legfontosabb file-transzfer parancsok kerülnek említésre és néhány jótanács, ötlet olvasható az állományok átvitelével kapcsolatban.
A különböző gépek közötti file-transzferhez több szabványos eljárást, protokollt dolgoztak ki és használnak (pl. Kermit, Xmodem, Zmodem). A PETRA protokoll « amely az IIF programhoz készült « egyszerű, megbízható és gyors (kb. hatszorosa a klasszikus KERMIT-nek). A PETRA nevű program elsősorban az IIF központi nagygépén működő PETÁRDA rendszerrel való kommunikációra használatos, de alkalmas arra is, hogy például két PC között vigyünk át állományokat az X.25 vonalat használva.
A szolgáltató gépén az állományok az MS-DOS operációs rendszernél megszokott könyvtárakban (directory-k) és file-jellemzőkkel vannak tárolva, bár ez esetleg csak a felhasználó számára látszik így (elképzelhető például, hogy valójában a könyvtárak tömörítve vannak). A könyvtárak mérete a bennük található file-ok számával egyezik meg.
Hogyan teremtsünk magunknak (szakmai) társaságot?
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kezdtek általánosan elterjedni a hazai könyvtárakban az olyan korszerű számítástechnikai eszközök, mint például a CD-ROM, az integrált könyvtári szoftverek, vagy az X.25 hálózat. Egy-egy könyvtárban általában csak egy-két ember foglalkozott ezekkel a témákkal, kutatta az új technikák felhasználási lehetőségeit. Nem voltak olyan tanfolyamok, magyar folyóiratok, szakkönyvek vagy egyéb kiadványok, ahonnan gyakorlati ismereteket lehetett volna szerezni ezekben a témákban (a helyzet azóta sem javult jelentősen), így mindenki magára utalva, elszigetelten dolgozott. Egy konferenciát követően merült fel a gondolat, hogy a könyvtárakban számítástechnikával foglalkozó emberek számára egy elektronikus fórumot kellene létrehozni a szakmai információcsere elősegítésére.
Az első próbálkozás az ELLA körlevélküldő funkcióját felhasználva történt 1991 őszén. A dolog úgy működött, hogy aki be akart lépni a csoportba, az küldött nekem egy levelet és én beírtam a postafiókja számát az ELLA.NAM állományba, egy KATALIST nevű becenév alá. Ezt a listát azután rendszeresen elküldtem mindenkinek, így, ha valaki egy levél címzettjének a KATALIST szót írta be, akkor mindenki megkapta azt. Ez elég körülményes volt, de az akkori technikai lehetőségek csak ennyit tettek lehetővé. Szerencsére néhány hónap múlva a HUEARN gépen telepítésre került egy LISTSERV program, mely rövidesen átvette a KATALIST levelezésének terjesztésével és archiválásával kapcsolatos feladatokat. Pár hetes tesztelés után, hivatalosan 1992. január 1-től indult újra a levelezőcsoport, a LISTSERV felügyelete alatt. A KATALIST azóta is az egyik legnépszerűbb magyar e-mail list, jelenleg kb. 130 taggal, napi egy-két levéllel. Amellett, hogy segíti az információk eljuttatását az érdekeltekhez, egyfajta gyors "help-desk" funkciót is ellát, ahol az ember bármilyen szakmai kérdéssel bátran fordulhat a kollégáihoz, legyenek azok akár az ország vagy a világ másik végén.
Sajátos jellemzője a PETRA-nak, hogy a felhasználók az általuk létrehozott könyvtárakat jelszóval védhetik (figyelem! ne használjunk ékezetes betűket). Ezt csak nagyon indokolt esetben célszerű használni, hiszen az ilyen archívumoknál éppen a nyilvános hozzáférés lehetősége az érdekes. Ugyancsak PETRA specialitás, hogy a könyvtárak és a file-ok neve mellé egy max. 40 karakteres megjegyzés írható, amely az INS gomb megnyomásával válik láthatóvá. Illendő ezt a lehetőséget kihasználni és a magyarázó szövegben a többi felhasználót a file-ok és könyvtárak tartalmáról tájékoztatni.
A PETRA használatához szükség van a szintén IIF fejlesztésű ELLA programhoz használt device driverre és RLOGIN-ra. A PETRA.EXE elindításakor opcióként megadhatunk különböző paramétereket, vagy egy parancsfile nevét, amelyet a program végrehajt. Amennyiben nem adunk meg semmit, akkor a PETRA.CNF állományban található parancsok kerülnek végrehajtásra. Van néhány parancs, amit esetleg érdemes elindításkor megadni, vagy a parancsfile elejére beírni. Például:
A PETRA programmal egy file letöltése általában a következő lépésekből áll:
Ezután még esetleg az .ARC végű sűrített állományokat kicsomagolhatjuk, a .PCX végű képeket pedig megjeleníthetjük.
A könyvtárak cseréjére és a file-ok vételére és adására külön menüpontok is vannak, az utóbbi például lehetővé teszi, hogy egyszerre több állományt küldjünk át, ha a file-névbe '*' vagy '?' karaktereket írunk. A "Parancs végrehajtás" funkcióval a menükben nem szereplő parancsokat is kiadhatunk, például beállíthatjuk, hogy a saját gépünkön melyik könyvtárba kérjük a letöltött file-okat.
Az állományokat (kivéve a PETRA.DIR directory-ban levőket) és a könyvtárakat (amennyiben üresek) a DEL gombbal törölhetjük, illetve automatikusan is törlődnek, amikor a hozzájuk rendelt megőrzési idő lejár.
A PETRA ötféle formátumú állományt különböztet meg, s ezekhez speciális funkciók is kapcsolódnak:
Az alapértelmezett formátumok a felhasználó által felülbírálhatók, de ezek a változások csak lokálisak és ideiglenesek, a távoli gépen nem hajtódnak végre.
A PETRA-nál az állományok átvitelét az F3 gombbal szakíthatjuk meg, a programból pedig az F10 megnyomásával léphetünk ki. Előfordulhat, hogy ilyenkor vagy valamilyen hálózati hiba esetén a kapcsolat lebontása és a vonal felszabadítása nem történik meg. Ebben az esetben vagy a "Hálózati kapcsolat" menüponttal, vagy valamilyen más kommunikációs program (KERMIT, RLOGIN) segítségével tudjuk kiadni a bontáshoz szükséges parancsokat (Ctrl/P és CLR).
További hibát okoz mostanában, hogy az archívumban található könyvtárak és állományok megnövekedett száma miatt a PETRA által fenntartott memóriaterületen ezek neve nem fér el. Ilyenkor használjuk inkább a menüből kérhető funkciókat a könyvtárak cseréjére és az állományok átvitelére, vagy próbálkozzunk a TRILLA programmal.
A TRILLA az IIF három fontos szolgáltatását (levelezés, faliújság, file-transzfer) egyszerre biztosítja egy korszerű és kényelmesen használható keretrendszerben. Az állományok átviteléhez ugyancsak a PETRA-féle protokollt használja. Nagyjából ugyanazok a lehetőségek vannak, mint a PETRA program esetében, csak itt nincs olyan funkció, amellyel a saját gépünk szolgáltatóvá tehető.
A TRILLA-hoz is kellenek az RLOGIN.EXE és a CONNECT.RLG állományok, ezek helye és a többi szükséges paraméter a "Környezet" menü "Hálózat" és "Program" almenüiben adható meg. A file-transzferre vonatkozó speciális paraméterek a "Környezet" menüben az "Adatátvitel" menüpontnál állíthatók be. Ezeket célszerű egy .CNF file-ba elmenteni. (Természetesen a hálózat elérését biztosító device drivernek itt is a memóriában kell lennie.)
Az IIF központ archívumával való kapcsolat felépítése a "Távkapcsolat" menü "Adatátvitel" funkciójával vagy a Ctrl/F9 megnyomásával kérhető. Ekkor megjelennek a távoli gépen levő könyvtárak nevei és egyéb adatai, az aktuális könyvtárhoz tartozó megjegyzés az ablak alján látható. A könyvtárba a "Kinyit" utasítással, vagy az egérrel való kettős kattintással léphetünk be.
További eltérések a PETRA programhoz képest:
Az átvitel itt is az F3 gombbal szakítható meg és itt is van egy terminál funkció, amellyel közvetlenül lehet parancsokat kiadni.
Az IIF közösség részére a központi gépen rendelkezésre áll egy archívum, amelyet egy PETRA protokollt használó programon keresztül lehet elérni. Az archívumnak jelenleg nincs olyan jellegű üzemeltető személyzete, amely felügyelné az ott elhelyezett állományokat, biztosítaná az egységes formátumot, dokumentálná a file-ok tartalmát, vagy például ellenőrizné a programokat vírusok szempontjából. Ezért mindenkinek, aki elhelyez valamit az archívumban, magának kell gondoskodnia ezekről a dolgokról. Törekedni kell arra, hogy a felküldött file-ok a megfelelő könyvtárba kerüljenek; ajánlott egy rövid .DOC vagy .HLP állományt mellékelni, amelyből a többiek megtudhatják, hogy érdemes-e letölteni a fő állományt; gondoskodni kell a már érvényüket vesztett vagy csak próbaképpen létrehozott file-ok és könyvtárak törléséről.
Az archívumban egyrészt megtaláljuk az IIF által fejlesztett és terjesztett programok legújabb verzióit és különböző dokumentációkat, másrészt a felhasználók is elhelyeznek itt mindenféle anyagokat, például olyan hosszabb szöveges állományokat, amelyeket az ELF faliújságra nem érdemes feltenni. Előfordul, hogy egyesek egyfajta átmeneti tárolónak, közös postaládának használják az archívumot: létrehoznak egy jelszóval védett könyvtárat és ide küldik azokat az anyagokat, amelyeket csak a jelszót ismerők tudnak letölteni (ezt a tankönyvet is ezzel a módszerrel készítették a szerzők).
Amikor belépünk az archívumba, akkor először a PETRA.DIR nevű könyvtárba kerülünk. Sokan automatikusan ide küldenek fel mindent, úgyhogy itt elég sok és vegyes témájú állományt találunk. Az IIF szoftverek is vagy itt, vagy pedig önálló könyvtárakban vannak. A file-ok gyakran a PKZIP vagy a COMPRESS nevű tömörítővel vannak összecsomagolva, a visszaalakításukhoz szükséges programok is megtalálhatók a PETRA könyvtárban. A többi directory neve, tartalma és jelszava állandóan változik, ezeket csak próbálgatással lehet felderíteni. A jelszóval védett könyvtáraknál nézzük meg a hozzájuk rendelt megjegyzést, mert ebben néha megtalálható a jelszó, vagy próbálkozzunk jelszóként a könyvtár nevét megadni.
Ennek a szövegnek az írásakor a következő fontosabb nyilvános könyvtárak voltak az IIF PETRA archívumban:
| CD-KATAL | Hazai intézményekben található CD-ROM-ok |
|---|---|
| EARN | EARN/BITNET hálózati dokumentációk |
| EUREKA | Az Európai Közösség kutatási programjai |
| INTERNET | Segédanyagok az Internet hálózat használatához |
| KATALIST | A KATALIST levelező csoport archívuma. |
| KATAL100 | Könyvtárosokat érdeklő információs anyagok |
| MONTANA | Hipertext demo az elektronikus újságokról |
| ONLINE.HIR | Hírlevél az online információforrásokról |
| VIRSCAN | A legújabb vírusellenőr programok |
Az IIF PETRA protokollt használó file-transzfer programjai sajnos nem alkalmasak arra, hogy külföldi archívumokat is elérjünk velük. Erre a célra olyan általános kommunikációs programokat kell használnunk, amelyek támogatnak egy vagy több nemzetközi átviteli szabványt (KERMIT, XMODEM, ZMODEM stb). Ilyenekből jó néhány található a public domain gyűjteményekben, ezekből mindenki kiválaszthatja magának a legjobbat. Itt most két elterjedt program file-transzfer funkcióit ismertetjük röviden. Természetesen a rengeteg parancs és opció közül csak a legfontosabbakra jut hely, a részletes leírás megtalálható a programokhoz mellékelt dokumentációkban.
A Kermit a világ legelterjedtebb kommunikációs programja, rengeteg gépre és operációs rendszerre átírták (legutóbb Windows-ra is) és saját szabványt teremtett az állományok átvitele terén. A Kermit program a Kermit Distribution (Columbia University Center for Computing Activities) terméke, de valójában a világ nagyon sok programozójának közös munkája van benne. A következő fejezetben bemutatott HENSA/NPDSA archívum az egyik "hivatalos" terjesztője a különböző Kermit változatoknak, de többnyire a PETRA-n is megtalálható az MS-DOS Kermit legújabb változata.
A Kermit saját leírása igen részletesen ismerteti a program használatát, de az archívumok eléréséhez és a file-transzferhez a következő ismeretek általában elegendőek:
A Kermitnek több üzemmódja van. A parancs üzemmódban az MS-KERMIT> prompt jelenik meg (a DOS verziónál). A program induláskor így jelentkezik be, a kommunikáció közben pedig az Alt/X (vagy a CTRL/], majd a C) gomb megnyomásával kerülhetünk ide. Az online üzemmódba a "C" (CONNECT) parancs beírásával jutunk, itt tudunk a távoli géppel kommunikálni. A file-transzfer üzemmódba a SEND vagy RECEIVE paranccsal kerülünk, ezzel lehet állományokat fel- és letölteni. A Kermit parancsairól a HELP vagy a ? beírásával kaphatunk egy listát a parancs üzemmódban, ha pedig egy parancs neve után írjuk be a kérdőjelet, akkor a kiadható opciókról kapunk információt. Az online üzemmódban a Ctrl/] megnyomása után a ? gombbal kaphatunk segítséget. A különböző beállított kommunikációs paramétereket a STATUS és a SHOW PROTOCOL parancsokkal nézhetjük meg, a SHOW STATISTICS pedig a file-transzfer hatásfokát mutatja meg. (A parancsokat a felismerhetőség határáig rövidíthetjük is.)
A kommunikációs paramétereket a rengeteg SET paranccsal állíthatjuk be. Ha az automatikus beállítások nem jók, akkor nekünk kell a kommunikációs port-ot, a terminál emulációt, a sebességet és a többi opciót megadnunk. A file-transzfer szempontjából ezeken kívül fontos még a SET FILE TYPE BINARY, amelyet nem-szöveges állományok átvitele előtt kell kiadni; a SET INCOMPLETE KEEP, amely biztosítja, hogy az esetleges vonalszakadás esetén is megmaradjon az addig átjött információ; a SET RECEIVE PACKET-LENGTH 2000, amely lehetővé teszi a maximális méretű csomagokban való átvitelt; és a SET WINDOW 2, amely jelentősen meggyorsítja a kommunikációt, mivel a távoli gépnek nem kell megvárnia az előző csomag sikeres átvitelének nyugtázását ("sliding window" technika). Az utolsó két funkció csak akkor működik, ha a távoli gépen a Kermit program valamelyik újabb verziója fut és megfelelő a vonal minősége.
A file-transzferhez szükség van rá, hogy a távoli gépen is fusson egy Kermit program. Ezt általában az online üzemmódban kiadott "kermit" paranccsal indíthatjuk el, és ilyenkor például egy UNIX gépen a C-KERMIT> prompt-ot látjuk. Ezután a saját és a távoli Kermit programnak egyaránt adhatunk parancsokat (vigyázni kell, hogy ne keverjük őket össze). Ha a saját Kermitnél a parancs üzemmódban kiadott utasítások elé a REMOTE szót írjuk, akkor azok a távoli gépen futó Kermitnek szólnak.
A leggyakoribb DOS parancsok (CD, DIR, TYPE) a Kermitben is kiadhatók. Ezenkívül a SEND file-név paranccsal kérhetjük a Kermitet, hogy küldjön el egy állományt. Ilyenkor a másik oldalon egy RECEIVE parancsot kell kiadni. (Amennyiben a távoli Kermitet szerver módba kapcsoltuk, akkor a mi gépünkön elég egy GET file-név parancs is, ez helyettesíti az előző kettőt.) Az átvitel közben a Kermit mutatja az átjött információ mennyiségét, az esetleges hibákat, s az átvitel végén automatikusan visszakapcsol parancs üzemmódba. Ha meg akarjuk szakítani a file-transzfert, akkor a Z vagy Ctrl/Z gombbal próbálkozhatunk, ha ez eredménytelen, akkor a radikálisabb C vagy Ctrl/C billentyűvel térhetünk vissza parancs módba.
A legfontosabb beállító parancsokat beírhatjuk egy MSKERMIT.INI nevű állományba, ezt a Kermit induláskor mindig végrehajtja. Ezenkívül írhatunk ún. script állományokat is, melyekkel automatikusan felhívhatjuk a gyakrabban használt gépeket és elvégeztethetjük a bejelentkezési eljárást. Ezeket a TAKE file-név paranccsal tudjuk lejátszani. Az online küldött és kapott karakterek a LOG SESSION file-név utasítás kiadása után lemezre is íródnak, a megadott név alatt (utólagos tanulmányozás céljából). A file-transzfer műveletek adatai pedig a LOG TRANSACTION file-név paranccsal írathatók ki egy file-ba. A Kermit programból az EXIT vagy a QUIT szó beírásával léphetünk ki (modemes kapcsolatnál előbb egy HANGUP parancsot is ki kell adni a vonal lebontásához). Mielőtt a saját Kermitből kilépünk, természetesen előbb a távoli gépen futó Kermitből kell kilépni (ehhez szerver módban levő Kermit esetén elég egy BYE parancs is a másik géptől), és le kell bontani a kapcsolatot (általában egy logoff vagy logout paranccsal).
A Datastorm Technologies ProComm nevű szoftvere egyike a fejlett felhasználói felületet nyújtó és sokféle szabványt támogató népszerű kommunikációs programoknak. Szinte minden nagyobb archívumban megtaláljuk ezt a shareware programot, bár a legújabb ProComm Plus változat már nem public domain, ezt meg kell vásárolni. A ProComm gyakorlatilag mindazokat a szolgáltatásokat nyújtja, amelyeket a Kermit, de jó néhány egyéb fejlett és kényelmes funkció is rendelkezésre áll, s a gyakorlatlanabb felhasználóknak mindenképpen könnyebben használható, mint a Kermit.
A ProComm igazából telefonhálózaton való kommunikációra készült, ezt a sok modemes funkció jelzi: például az automatikus tárcsázás és hívásismétlés, a modem változatos paraméterezése stb. Ugyancsak sokféle lehetőség van a helyi file-ok kezelésére, még külső szövegszerkesztő is hívható. A legfontosabb különbség a Kermithez képest az, hogy itt nincs parancs üzemmód, a program elindítása után azonnal online módba kerülünk. A parancsok menükből választhatók ki, illetve billentyűkombinációkkal is kiadhatók. A segítő képernyő az Alt/F10 gombbal hívható elő, az egyes működési paraméterek az Alt/S után változtathatók, a kommunikáció sebessége és módja pedig az Alt/P megnyomásával állítható be. Az összes funkció részletes leírása és magyarázata a programhoz mellékelt, meglehetősen hosszú dokumentációban található.
Ennél a programnál is lehet előre megírt parancs-állományokat (.CMD végű command file-ok) lefuttatni, ehhez igen kifinomult programozási nyelv áll rendelkezésre. Ha jelen van egy PROFILE.CMD nevű file, akkor az a ProComm elindítása után azonnal végrehajtódik, egyébként a létező parancs-állományok közül az Alt/F5 gombbal választhatunk. A telefonos BBS-ek automatikus hívása az Alt/D billentyű lenyomásával megjelenő "telefonkönyvből" történik. A bejövő információk az Alt/F6 után nézhetők vissza és az Alt/F1 gomb megnyomása után írathatók lemezre. Az aktuális képernyő tartalma pedig az Alt/G segítségével menthető (alapesetben) egy PROCOMM.IMG nevű file-ba.
A ProComm nagyon sokféle terminálemulátort és file-transzfer szabványt ismer, így lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb típusú számítógépekkel tudjunk kommunikálni és állományokat átvinni. A letöltés a PgDn, a felküldés pedig a PgUp gomb megnyomásával kezdeményezhető. Ezután az átviteli szabványok közül kell választanunk, a választás a feladattól és a távoli gép által támogatott szabványtól függ. Az ASCII típus csak szöveges állományok átvitelére alkalmas, nincs közben hibaellenőrzés. Az XMODEM az egyik legrégebbi szabvány, meglehetősen lassú, egyszerre csak egy file vihető át. Az YMODEM az XMODEM továbbfejlesztett változata, max. 1 kilobájtos csomagok küldhetők vele, egyszerre több file is megadható, és az átvitel előtt egy fejléc is átmegy a távoli gépre (a file neve és mérete). A KERMIT természetesen a már ismertetett Kermit protokollt jelenti, a ProComm támogatja a "sliding window" átvitelt, de ilyenkor csak 90 bájtos csomagok küldhetők. Az Alt/K megnyomásával egyébként a Kermit legfontosabb file-transzfer parancsai bármikor kiadhatók. A ProComm több más megoldás mellett támogatja még a most már hazánkban is megjelent CompuServe hálózaton használt átviteli szabványt is.
A ProComm file-transzfer funkcióinak továbbfejlesztésére készítette Mark Herring POE nevű programját, amely szintén szabadon hozzáférhető és terjeszthető. Ez lehetővé teszi, hogy a ProComm-ból az Alt/A gomb megnyomásával külső file-transzfer programokat (pl. újabb verziójú KERMIT vagy ZMODEM szoftvereket) hívjunk meg. Ha a Kermitet így, vagyis külső programként hívjuk meg, akkor a letöltés befejeztével az Alt/H billentyűvel térhetünk vissza az online üzemmódba. Magából a ProComm programból egyébként az Alt/X gombbal léphetünk ki.
Érdemes még megemlíteni, hogy a ProComm ún. "host üzemmódot" is biztosít, amivel gépünket egy távoli archívummá és szolgáltatóvá tehetjük mások számára, melybe azok egy jelszó beírása után beléphetnek, állományokat tölthetnek le és fel, valamint programokat indíthatnak el.
Van az angol JANET hálózaton néhány nyilvános számítógépes programgyűjtemény, amelyet bárki elérhet, aki az X.25-ös hálózatot tudja használni. Az elérésükhöz szükség van egy olyan kommunikációs programra, amely támogatja a KERMIT szabvány szerinti letöltést (pl. maga a Kermit vagy a ProComm). Az itt ismertetett két archívum egyébként biztosítja az YMODEM vagy a korszerűbb ZMODEM protokoll szerinti file átvitelt is (ez a "zmodem" vagy a "sz" (SEND ZMODEM) parancsokkal kérhető).
Az X.25 hálózatról mindkét archívum az ún. Rutherford gateway-en keresztül érhető el, de van már Internet hívószámuk is, amellyel anonymous FTP útján is letölthetünk róluk állományokat.
Az, hogy ezek az archívumok nyilvánosak és ingyenesek, nem jelenti azt, hogy használatuk közben nem kell fizetnünk a hálózati díjat! Mivel az X.25 csomagkapcsolt vonal használati díja elég magas külföldi hívások esetén, ezért "megfontoltan" használjuk ezeket a szolgáltatásokat, s lehetőség szerint inkább az olcsóbb, FTP vagy e-mail útján történő file-átvitelt vegyük igénybe.
A National Public Domain Software Archive (NPDSA) archívum a Lancaster University támogatásával működik, az ottani Sequent Symmetry S27 gépen UNIX operációs rendszer alatt, a UNIX-nál valamivel barátságosabb (DOS parancsokat is megértő) keretprogramot használva. 1992 júliusában az NPDSA egyesült a University of Kent UNIX archívumával, a Higher Education National Software Archive (HENSA) nevű rendszerrel. Ettől kezdve az NPDSA archívum a HENSA/micros, a kenti gyűjtemény pedig a HENSA/unix név alatt működik. Az elnevezéssel kapcsolatos helyzetet tovább bonyolítja, hogy az archívumot a korábbi belépési jelszó alapján "PDSOFT"-nak is szokták emlegetni.
A HENSA/NPDSA telefonos modemmel, az Internet Protocol FTP parancsával és a JANET NISS gateway-t használva is elérhető (a részleteket lásd a rendszer online ismertetőjében). Az X.25-öt használva először legcélszerűbb a rutherfordi kapcsológépet felhívni, majd pedig onnan a ".000010403000" számot megadva léphetünk be az archívumba. A bejelentkezési eljárás és a nyilvános jelszó elég gyakran változik, legutóbb például a HENSA rendszerrel való egyesítéskor. A jelenlegi felhasználói azonosító és jelszó egyaránt a "hensa" szó. Időnként módosítják az archívum szerkezetét is. Ezekről a változásokról a bejelentkezés után megjelenő hírekből vagy a NISS vagy BUBL faliújságról tájékozódhatunk. (A legközelebbi változás 1994. közepén várható, amikor a HENSA/micros átköltöztetik egy Sun SPARC gépre és a jelenlegi ASCII-ra kódolt formátum helyett bináris formában fogják az állományokat tárolni.)
Az archívum forgalma elég nagy, előfordulhat, hogy belépés után egy üzenetet kapunk, mely szerint több felhasználó nem jelentkezhet be, próbálkozzunk később (legjobb a reggeli órákban vagy az angol oktatási szünetekben kísérletezni). A rendszerben egyébként 10 perces timeout funkció működik, ha ennyi ideig nem kap parancsot a felhasználótól, akkor automatikusan bontja a kapcsolatot.
Az archívumban külön tartalomjegyzékben vannak az egyes géptípusok anyagai, ezek neve a bejelentkezéskor kiíródik (az MS-DOS programok most például a micros/ibmpc/dos/ nevű directory-ban vannak). Minden géptípushoz saját index állomány van, amely az egyes programok helyét és rövid, félsoros leírását tartalmazza, először ezt érdemes letölteni. A szoftverek önálló könyvtárakban vannak, ezek neve egy betűből és egy sorszámból áll. Az egyes állományok általában tömörítve vannak és BOO formátumra lettek konvertálva. Minden directory-ban van egy 00contents nevű file, amely az ott található többi állomány listája, valamint egy .msg végű file, amely az illető szoftver leírását tartalmazza (ezt érdemes letöltés előtt kiíratni).
Az archívumban használható parancsokról a "help" szó beírásával kérhetünk listát. Minden parancsot kisbetűvel kell írni! A tartalomjegyzékek között a "cd directory" paranccsal tudunk mozogni (pl. cd micros/ibmpc/dos/e/e663), egy szinttel feljebb lépni a "cd .." paranccsal lehet, a főkönyvtárba a "cd ~" vagy a "cd ^" beírásával léphetünk vissza. A tartalomjegyzéket a "dir" vagy pedig az "ls" parancsokkal írathatjuk ki, teljes (időt és file-méretet is tartalmazó) listát a "dir -f" vagy a "ls -l" beírásával kérhetünk. Ezekkel a parancsokkal vigyázni kell, mert pl. ha a micros/ibmpc/dos/e directory-ban adjuk ki, akkor egy sokszáz tételes semmitmondó listát kapunk, ami bizony elég hosszú ideig tart, míg átjön a hálózaton (ilyenkor egy CTRL/C segítségével állíthatjuk le a parancs végrehajtását).
A .msg végződésű file tartalmát a "type file-név" paranccsal írathatjuk ki. A .boo végű állományok letöltéséhez érdemes a KERMIT protokollt használni. A távoli gépen a Kermit program elindításához egyszerűen csak ki kell adni egy "kermit" parancsot. Az archívumból a "logout" beírásával léphetünk ki. (A HENSA/NPDSA használatához lásd még a mellékelt mintapéldát.)
Az archívum üzemeltetői külön hírlevelet állítanak össze kb. hetenként a gyűjteménybe bekerült legfrissebb szoftverekről, amelyben egy rövid ismertetés is található minden egyes programról. A legfrissebb szoftverek listája és helye egyébként online is lekérhető pl. a "news ibmpc" paranccsal.
(Akinek van rá lehetősége, az lehetőleg
ne az X.25-ön próbálkozzon, hanem telnet hívással.
Az IP cím: micros.hensa.ac.uk - 143.88.8.84.)*
* Inkább www klienssel a http://wwwu.hensa.ac.uk
címet használja - a szerk. megj.
A UKUUG Software Distribution Service nevű archívumot az angol Imperial College számítógépes részlege tartja fenn. A UKUUG az Internet TELNET és FTP parancsával is elérhető (cím: 146.169.3.7) és Archie szolgáltatást is üzemeltetnek. Az X.25 hálózatról a Rutherford gateway gépen keresztül lehet elérni, majd ott a ".00000510200001" számot kell kérni. Belépési jelszó nincs (kivéve a telnet elérést, ahol a login kód: "sources"), de az üzemeltetők statisztikai célokból kérik, hogy belépés után adjuk meg a nevünket.
Ez az archívum is elég leterhelt, az Internetről munkaidőben (9.30-5.30 GMT) általában nem is lehet bejutni. Jelentős mennyiségű UNIX szoftvert találunk itt, de van sok IBM PC-n használható program is, különösen mivel rendszeresen felmásolják rá az amerikai hadsereg által összeállított hatalmas SIMTEL20 public domain gyűjteményt. A UKUUG-t kevésbé gondosan tartják rendben, mint a HENSA/NPDSA gyűjteményt (kivéve a SIMTEL20 részt). Mindenesetre több README és INDEX file is van az egyes directory-kban, ezeket érdemes átnézni. Működik egy levelező csoport is, ahol az archívumba került legfrissebb anyagokról lehet információt kapni, erre az archive-info-request@doc.ic.ac.uk e-mail címen lehet jelentkezni. Az archívummal kapcsolatos kérdéseket a ukuug-soft@doc.ic.ac.uk postafiókba lehet küldeni.
Mivel itt is egy UNIX gépről van szó, a parancsok nagyjából megegyeznek a HENSA/NPDSA archívumnál leírtakkal. Segítséget a "help" paranccsal kaphatunk. A leglényegesebb különbség, hogy itt az állományok nincsenek ASCII formátumra kódolva, ezért vagy nekünk kell egy BTOA vagy UUENCODE konvertálást kérnünk, vagy letöltés előtt a Kermit programnál egy SET FILE TYPE BINARY parancsot kell kiadnunk (ez az egyszerűbb).
Az archívum szerkezetét időnként megváltoztatják, a PC-s anyagokat most éppen a packages/ibmpc nevű directory-ban találjuk (cd packages/ibmpc) és ezen belül van a SIMTEL20 gyűjtemény is (cd simtel20). A SIMTEL20 anyag további alkönyvtárakra oszlik témák szerint, és mindegyikben találunk egy 00_index.txt nevű file-t, amelyik a szoftverek leírását tartalmazza. Ebből az archívumból is a "logout" paranccsal léphetünk ki. (A UKUUG használatához lásd még a mellékelt mintapéldát.)