IV. fejezet
Milyen lehetőségek vannak file-ok átvitelére az EARN/BITNET hálózaton?

A gyakorlati használat során a BITNET és az EARN hálózatot nem szükséges elkülönítenünk, célszerű az EARN-t egyszerűen a BITNET európai részének tekintenünk.

A BITNET, mely nevét a hálózatépítés szükségességét hirdető "Because It's Time NETwork" szlogenből nyerte, az Internet egységesüléséig a világ legjelentősebb kutatói hálózata volt. Az amerikai IBM által életre keltett vállalkozásnak manapság mintegy 3000 ún. host gép képezi alapját, amelyek azonos protokollok és eljárások használatával, mint "egyenlő az egyenlővel" állnak nem hierarchikus kapcsolatban. Ezt a "demokratikus" rendet az sem befolyásolja, hogy a gyakorlatban vannak súlyozott gépek, így pl. a hálózat kvázi adminisztrációs központjának tekinthető BITNIC gép, vagy a nemzeti BITNET node-ok, vagyis a szolgáltatások egy országon belüli kezeléséért felelős nemzeti csomóponti gépek. Az európai kutatókat összekötő azonos elveken szerveződött hálózatot, az EARN-t (European Academic Research Network) az IBM cég segítségével 1987-ben kapcsolták össze a BITNET-tel, azóta gyakorlatilag egységes hálózatként működik.

Az BITNET/EARN hostjai kevés kivételtől eltekintve VM operációs rendszerű IBM nagygépek, illetve a Digital cég nagyobb VAX gépei. Mivel hazánkban eddig jobbára VM alapú IBM gépek csatlakoztak a hálózathoz, ezért a továbbiakban a hálózati kommunikáció VM alapú parancsairól lesz szó.

Más hálózatoktól eltérően a BITNET/EARN-ben minden gépet azonosít a puszta neve, ami mindig egy 5-8 betűs név. A magyar nemzeti host gép a HUEARN, ami a SZTAKI egyik IBM gépe. EARN host gép található még a szegedi JATE-n, ez is IBM gép (HUSZEG11), és az IIF központi gépe is EARN csomópont (HUBIIF11). A három budapesti egyetem által üzemeltetett nagy 3090-es IBM gép is EARN host, mégpedig HUECO néven.

Az EARN/BITNET hálózat gépein futó programok elősegítik az elektronikus levelezést, a file átvitelt, a különböző elektronikus levelező csoportok működését (LISTSERV), a távoli job bevitelt, a fileserver funkciókat (NETSERV) és megszorításokkal az interaktív kommunikációt is (TELL). Ma már egyre gyakoribb, hogy a BITNET/EARN gépek az Internet hálózatban is kapnak azonosítót (IP), így ezekről a hostokról mindkét hálózat jól elérhető.

Kétségtelen tény azonban, hogy a BITNET/EARN hálózatnak inkább múltja, mint jövője van, s ez igaz hazai vonatkozásban is. Azonban a rendelkezésre álló « elsősorban IBM mainframe-eken « még pár évig biztosan menni fog a párhuzamos (IP és EARN/BITNET) üzemeltetés. Biztosítva pl. a közvetlen IP nélküli felhasználóknak egy csomó szolgáltatást, puszta e-mail-en való eléréssel.

Az európai EARN gépek közül kitüntetett és speciális EARN anyagokkal "ellátott" a párizsi EARNCC központi gép. Pl. a GET utasítással TELL-lel vagy levélben lekérhetőek: ARCHIE MEMO, GOPHER MEMO, WAIS MEMO, WHOIS MEMO, WWW MEMO, NETTOOLS MEMO... az egész lista az INDEX DOC utasítással kérhető le.

Az EARN saját hírlevelére a LISTSERV@FROPS12.BITNET címen iratkozhatunk fel, az ismert utasí-tással (subscribe EARNEST ide_jön_a_nevünk).

4.1 Az EARN gépek állománykezelő parancsai

Mint az előzőekben már említettük, hazánkban az EARN gépek általában VM operációs rendszerrel rendelkező nagyobb IBM számítógépek (HUEARN, HUSZEG11, HUBIIF11 stb.)

4.11 A hazai EARN gépek operációs rendszere

A VM (Virtual Machine) operációs rendszer lényege, hogy a felhasználók mindegyikének egyidejűleg biztosítja az önálló gép (virtuális gép) használatát, a szükséges perifériákkal együtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegyik felhasználó (user) azt éli át, hogy a gép csak vele foglalkozik. A VM alapú gépeket általában a VM/SP (Virtual Machine/System Product) program vezérli, kivéve a nagyobb vagy szupergépeket, ahol ezeknek a kiterjesztett architektúráját is kezelni tudó VM/XA (Virtual Machine/ Extended Architecture) változat fut. A kezdő felhasználó számára gyakorlatilag nincs különbség a két szoftver használata között. A programnak két összetevője van, a vezérlő program (CP=Control Program), ill. az interaktív munkát felügyelő rendszer (CMS=Conversational Monitor System). Az utóbbival saját virtuális gépünket igazgatjuk, míg az előbbivel az illető gép valóságos erőforrásait érhetjük el. E kettős felépítés mentén szerveződnek tehát a kiadható parancsok, illetve a segítőképernyők (help) is.

A gyakorlatban egy adott kommunikációs programmal kapcsolódunk a VM géphez. Ennek a programnak ismernie kell a sajátos 3270-es típusú terminál emulációt, vagyis ha nem egy valódi IBM terminál előtt ülünk (s ez a gyakoribb eset), akkor is helyes legyen a billentyűzetkiosztásunk, hiszen a 3270 emuláció a PC-ktől eléggé eltérő parancsokat, ill. billentyűket használ.

Hogyan lehet Izlandon szponzorokat szerezni?
Néhány fiatal magyar geológus egy expedíciót tervezett Izlandra, a vulkánok és a gejzírek világába. A merész tervnek egyetlen komolyabb hibája volt: nem ismertek senkit arrafelé, akitől segítséget vagy információkat kérhettek volna. Szerencsére az izlandi kutatási-oktatási hálózat üzemeltet egy Gopher szolgáltatást, mely egészen könnyen elérhető az Internetről (valószínűleg nem nagyon terhelik túl a helybéliek). Ugyan ez a Gopher nem sok helyi anyagot tartalmaz (nagyrészt a világ fontosabb információforrásaira mutat), de van rajta egy lista az izlandi halózatba bekötött intézetekről, azok postai címével, telefonszámával és a helyi rendszergazda e-mail postafiókjának számával. A lista meglepően bőséges, többek között tartalmazza az Izlandi Egyetem, a Vulkanológiai Intézet, a Természettudományi Múzeum, sőt meg az izlandi kormány címét is. Természetesen a támogatást kerő leveleket is sokkal olcsóbb volt e-mailen elküldeni, mint postán vagy telefonon próbálkozni.

A felhasználónak saját azonosítója (userid) és jelszava (password) van, amelynek segítségével munkaterületet kap a központi tárból és saját, ún. minidiszket is lefoglalhat, amelyen állományait tárolhatja.

A VM gépen állományokat hozhatunk létre pl. a XEDIT nevű editorral, a gép lemezein tájékozódhatunk a FILELIST nevű paranccsal. Minden file három jellemzővel rendelkezik: a file neve; a filetípus (a gyakorlatban megfelel a DOS file-kiterjesztésének); a filemód (periféria, mely jellemzi az állományt, a gyakorlatban legtöbbször a lemez betűjele).

Tehát tipikus file-ok a VM gépen pl. a következők:

PELDA SZOVEG A1
PROGRAM EXEC V1

A név és a típus 8-8 karakter hosszú lehet, a mód az első példánál a saját (A1) minidiszkünkre utal, a másiknál egy másik (V1) lemezre. A file-okkal a DOS-hoz hasonlóan műveleteket végezhetünk, pl. másolhatjuk őket (COPYFILE), átnevezhetjük őket (RENAME), vagy törölhetjük azokat (ERASE) stb. A VM gépeken igen barátságos és részletes segítőképernyő rendszer van. A lehetséges HELP parancsok listáját a HELP beírásával kapjuk meg. A nem közvetlenül a CP, ill. a CMS programokhoz tartozó HELP-ek is hasonló stílusban készültek, hívásukhoz a HELP szó után beírjuk a kívánt funkciót (pl. HELP SENDFILE).

4.12 Kommunikáció és file küldés az EARN gépeken

A legalapvetőbb kommunikációs mozzanat, ha ugyazon gépen dolgozó kollégánknak kívánunk rövid üzenetet küldeni. Ehhez persze tudnunk kell, hogy rajtunk kívül még kik vannak bejelentkezve a rendszerbe. A QUERY USER paranccsal megtudhatjuk, hogy hányan használják most éppen a gépet, a QUERY NAME paranccsal pedig ezek listáját is megkapjuk. Ha pl. a BARAT1 userid-del rendelkező kollégának akarunk üzenni valamit, a következő az eljárás:

MSG BARAT1 raersz ma delutan?

Ha mi vagyunk pl. a BARAT0 felhasználó, akkor az üzenet szinte a kiadásával egyidejűleg így jelenik meg kollégánk monitorján:

MSG FROM BARAT0 raersz ma delutan?

Az MSG a message (üzenet) szó összevont alakja. Persze, ha a másik felhasználó egy távoli gépen van, akkor nehézkesebb és lassabb az interaktív kommunikáció, hiszen például meg kell tudnunk, hogy az illető be van-e jelentkezve éppen. Ezt a következő paranccsal tehetjük meg:

SMSG rscsid nodeid Q CMD NAME

Ezzel a módszerrel « korlátozott jogosultsággal persze « más parancsokat is kiadhatunk egy távoli gépnek. Kis várakozási idő után monitorunkon már olvashatjuk is a távoli gépbe bejelentkezettek listáját. Ha ez a gép pl. a szegedi HUSZEG11 és ottani barátunk azonosítója a BARAT2, s be is van éppen jelentkezve, a következőképpen küldhetünk neki gyors üzenetet:

TELL BARAT2 AT HUSZEG11 Mit csinalsz most?

Ebben az összefüggésben a TELL megfelel a saját gépen való üzenetküldésre való MSG parancsnak, s hatása is hasonló. Mint látható, az EARN/BITNET-ben a távoli felhasználót két dolog azonosítja, a userid és a host-név. A gyakran használatos e-mail címekhez képest a kettőt a VM rendszerű gépeken nem a '@' jel, hanem kiírt változata, az 'AT' választja el. De erről még az e-mail címzésnél lesz szó.

A TELL paranccsal "szólíthatjuk" meg a távoli gépnek a file-transzfer programjait is. Vagyis igazából a távoli gép NETSERV vagy LISTSERV programját arra utasítjuk, hogy valamilyen file-t küldjön el nekünk. Például megkérdezzük, hogy a magyar EARN csomópont gépén (HUEARN) milyen levelező, ill. levélelosztó listák működnek:

TELL LISTSERV AT HUEARN LIST

Természetesen a leggyakoribb az, hogy partnereink egyidejű jelenlététől függetlenül akarunk, s nem is mindig egysoros üzenetet küldeni. A VM rendszerek üzenetküldő programja a NOTE. Segítségével már hosszabb üzeneteket is küldhetünk, a parancs felépítése az MSG-hez, ill. a TELL-hez hasonló:

NOTE USERID

ahol a userid a másik felhasználó azonosítója. Célszerű, hogy partnereink számára egy névlistát készítsünk, ami alapján (pl. a becenevük vagy monogramjuk szerint) hivatkozhatunk rájuk (NICKNAME). Ezt a NAMES parancs kiadásával és a megjelenő űrlapok kitöltésével érhetjük el. Ezek után már elég, ha a kommunikációs parancsban a partner teljes címe helyett az itt definiált becenévre hivatkozunk.

A BITNET, ill. az EARN gépein a komolyabb üzenetváltást egy jól megírt levelező program segíti elő (E-MAIL), amely az esetek igen nagy részében a Columbia Mailer-en alapszik. Ennek segítségével gyakorlatilag bármely elektronikus címre küldhetünk levelet. Elektronikus címünk a TELL parancsnál elmondottak szerint alakul. Tehát pl. egy BARAT2 azonosítójú partner a HUSZEG11 gépen az egész BITNET/EARN világból így látszik:

BARAT2 AT HUSZEG11.

Persze, ha az illető saját e-mail címét adja meg valahol, akkor célszerű ha így írja le:

BARAT2@HUSZEG11.BITNET

(hiszen más rendszerekből is kaphat levelet). Más (pl. Internet vagy ELLA) felhasználók e-mail címeit is át kell alakítanunk, akár közvetlenül címezzük a levelet, akár a NAMES névjegyzékbe írjuk fel az illetőt.

A levélírást a MAIL paranccsal indítjuk, mégpedig az utána megadott "userid at node" típusú e-mail cím megadásával, vagy pedig az említett NICKNAME listára hivatkozunk. Ezután a rendszer megkérdi a Subject-et és írhatjuk a levelet. A kapott levelek listáját a MAIL parancs puszta beírásával kapjuk meg, ahol a kurzort rávezetve az egyes tételekre, eldönthetjük, hogy csak elolvassuk (READ), esetleg azonnal válaszolunk (REPLY), továbbítjuk (FORWARD) vagy elmentjük (LOG) az adott levelet. Ezeket (és az itt fel nem sorolt funkciókat) kombinálhatjuk is. Leveleink egy általában (ALL), vagy partnerenként (esetleg partner-csoportokként) definiált NOTEBOOK-file-ba kerülnek, amelyet a MAILBOOK paranccsal olvashatunk, s belőle kiadhatjuk újra a fenti parancsok bármelyikét is. A MAIL paranccsal file-t is küldhetünk, ha a a file-lista (FILEL utasítás) egyik tételére ráírjuk, a következő szöveget:

MAIL címzett (FILE/

A levelezés részletes tudnivalóiról mindenképpen szükséges, hogy az aktuális verziónak megfelelő help-eket elolvassuk, sőt a gépen lévő mailer program komplett kézikönyve is megtalálható általában valamelyik lemezen.

Ha egy file-t akarunk küldeni EARN/BITNET partnerünknek, ez sem okoz nehézséget. A SENDFILE parancs, ill. az utána megadott címzés, majd a filenév, filetípus, filemód elegendő ehhez. A gyakorlatban a parancsokat úgy használhatjuk ügyesen, ha a FILEList-tel kiíratott listán a megfelelő file elé beírjuk azokat. Ilyenkor a file pontos nevének megadása helyett elég, ha egy "/© jelet teszünk. Tehát tegyük fel, hogy egy JOE néven a NAMES file-unkban már definiált EARN felhasználónak akarunk küldeni egy nagyobb állományt. Egyszerűen a FILEL-lel megkapott listán az adott file neve elé megyünk a kurzorral és ráírjuk (egy részét le fogja fedni!), hogy

SF / JOE (ahol az SF a SENDFILE rövidítése.)

A másik EARN/BITNET usernek küldött file lehet program vagy szöveg is.

Kb. 300 kilobájt felett a BITNET/EARN már nem engedi meg a sima SENDFILE használatát (saját gépen belüli küldésre persze igen), ilyenkor a BITSEND segédprogramot kell használnunk, mely feldarabolja kisebb részekre az állományt és a BITRCV program számára a túloldalon megküldi az összerakáshoz szükséges információs file-t. Ha egy nagy méretű állományt kérünk le a távoli gépről, előfordulhat, hogy mi is több darabban kapjuk meg, ilyenkor tehát a BITRCV paranccsal kell "összerakottan" érkeztetni. A kapott file-okat gépünkön a READER-ben találjuk, onnan a RECEIVE paranccsal hozzuk át őket a minidiszkünkre. A küldendő file-ok a gyakorlatban bármilyenek lehetnek, pl. tipikus, hogy egy PC-s file-t összenyomunk a PKZIP programmal és miután pl. a DIXFER segédprogrammal felraktuk a minidiszkünkre a VM gépen, elküldjük egy másik EARN/BITNET felhasználónak, aki azt szintén a DIXFER-rel leszedve kibontja a PKUNZIP programmal saját PC-jén. Természetesen a file-ok le- és felvitele történhet a TCP/IP FTP programjával is, ha a lokális hálózatunk erre fel van készítve.

(A VM gépek legfontosabb belső parancsait ismerteti: CSÉPAI János és QUITNER Pál: CMS Hozzáférés az IBM 3090 számítógéphez, Bp. 1992.)

4.2 Listserverek file-transzfer szolgáltatásai, az LDBASE

Az EARN szolgáltatások az IBM Network Job Entry (NJE) protokollra épülnek. Ennek segítségével küldhetünk bináris vagy szöveges adatokat egy távoli partnernek, illetve kaphatunk ilyen file-okat. Az EARN-ben a cím a felhasználó és számítógép azonosítójából áll. Formája: userid AT nodeid. A szolgáltatások leírásának alapvető dokumentációja az Eric Thomas által összeállított dokumentum file, mely LISTDB MEMO néven érhető el a legközelebbi listserveren. (INFO DATABase parancs). További információk találhatók pl. a következő cikkben: Kovacs, Diane; Willard McCarty and Michael Kovacs "How to start and manage a BITNET LISTSERV Discussion Group: a beginner's guide." The Public-Access Computer Systems Review Vol. 2., no. 1. (1991).

Konkrét információt kaphatunk az egyes szolgáltatásokról néhány nagyobb elektronikus konferencia HELP anyagából, amelyet minden új felhasználónak « miután az jelentkezett a csoportba « megküldenek. A LISTSERV szolgáltatások azért jöttek létre, hogy az azonos érdeklődésű felhasználókat egy levelezési csoportba (list) összehozza. Ezek a levelezési csoportok különböző EARN gépeken különböző témákra alakultak meg. Egy-egy ilyen csoportot egy LISTSERV listának nevezünk. (Itt rögtön megemlíteném, hogy mind a köznyelvben, mind ebben a könyvben más szinonimákkal is találkozhatnak: e-mail lista, disztribúciós lista, elektronikus konferencia, stb.) Első feladat tehát a számunkra érdekes lista kiválasztása. Ha kiválasztottuk a listát, akkor a listára való feliratkozás következik:

TELL LISTSERV AT nodeid SUBSCRIBE listanév saját_név

Ez annyit jelent, hogy a listára érkező levelekből a továbbiakban másolatot kapunk, és az általunk a listára küldött levelet is megkapja mindenki más, aki oda feliratkozott. A leveleinket (a LISTSERV programnak szóló parancsok kivételével) a "listanév AT nodeid" címre kell küldenünk. A levélküldés és a levelek beolvasása a 4.1 fejezetben felsorolt parancsokkal (MAIL, SENDFIILE, BITSEND, illetve RDRList, RECEIVE, BITRCV) lehetséges. Ha átmenetileg szüneteltetni szeretnénk részvételünket (pl. szabadságra megyünk), akkor azt a következő parancs kiadásával tehetjük:

TELL LISTSERV AT nodeid SET listanév NOMAIL

Ha a listáról szeretnénk a nevünket töröltetni, akkor ezt a parancsot küldjük el:

TELL LISTSERV AT nodeid SIGNOFF listanév

(Figyelem: nem a listanév AT nodeid címre, hanem a LISTSERV AT nodeid címre küldjük!!!)

Az eddigiekből ki tűnik, hogy a LISTSERV tulajdonképpen fileserver funkciót is ellát: a listára feliratkozott felhasználók adatállományokat vihetnek fel, az újonnan felvitt adatállomány automatikusan szétosztásra kerül, a file-ok listája lekérhető, stb. A LISTSERV-hez azonban adatbázis funkciókat is fejlesztettek, hogy a felhasználók az archívumból a számukra szükséges információt ki tudják választani.

Interaktív parancsok küldésére is van lehetőségünk. Formája:

TELL LISTSERV AT nodeid command

A kiadott parancsok segítségével lehetőségünk van help-et, alapvető információkat kérni egy adott LISTSERV-től (HELP, INFO, INDEX, INFO DATABASE, DATABASE LIST, REVIEW), illetve e-mail küldése helyett fel- és leiratkozhatunk egy list-ről. A listservek adatállományában kereséseket is végezhetünk interaktív módon. Az adatállományokban való keresés ennél azonban sokkal kényelmesebb az LDBASE felhasználói program segítségével. Az ismerkedéshez használjuk az INFO DATABASE parancsot. Amennyiben nem rendelkezünk a felhasználói programmal, a következő módon kérhetjük meg:

TELL LISTSERV AT nodeid GET LDBASE EXEC

illetve még egy file-ra szükségünk van:

TELL LISTSERV AT nodeid GET LSVIUCV MODULE

Használata: LDBASE nodeid (pl. kentvm a LIBRES adatbázisa esetén). A keresésre használt parancs: 'S' (vagy SEARCH)

Pl.:

LDBASE kentvm

hívás után meg kell várnunk a parancssor promptját, majd:

S cd-rom in LIBRES

sor begépelésével a LIBRES lista adatbázisában keresünk a "cd-rom© kifejezésre.

--> Database LIBRES, 77 hits.

A találatok listájának kiírása a képernyőre:

INDEX

paranccsal történik. Az eredményt:

>000027 90/11/19 14:22 46 CD-ROMs and Online Searching
>000028 90/11/19 12:49 40 Re: rejected message
>000031 90/11/20 11:59 28 Uses of downloaded references ............stb.

Egyes tételek elküldése:

SEND PRINT OF 27 28 31,

illetve az összes találat elküldése (vigyázat, limit van beépítve!):

SEND PRINT ALL OF 77

A keresésnél egyrészt használhatjuk a BOOLE műveleteket, másrészt használhatunk különböző megszorításokat is. Pl.:

S cd-rom in LIBRES since 12/91

Amennyiben a "Sá*áináLIBRES" keresést adjuk ki, eredményül az adott adatbázisban tárolt összes dokumentum számát kapjuk. Az LDBASE-ből a QUIT paranccsal léphetünk ki. A felsorolt parancsokat e-mail-ben is kiadhatjuk. A parancs formája ebben ez esetben összetettebb, de az egyszer elkészített levelünket eltehetjük későbbi felhasználásra.

Általános formátuma a következő:

>// JOB Echo=No
>Database Search DD=Rules
>//Rules DD *
>command
>1 command 2
.....
>//*

Pontos leirása megtalálható az EARN dokumentációban, illetve az Eric Thomas által összeállított "Revised LISTSERV: Database Functions© címet viselő dokumentumban.

4.3 Az EARN/BITNET gépekről kérhető fontosabb állományok.

A 4.1 fejezetben említett TELL paranccsal más gépeken lévő, file küldésre is alkalmas programokat megszólítva mi magunk is kérhetünk le file-okat egy másik gépről. Erre a célra leggyakrabban két program használható: a LISTSERV és a NETSERV. A LISTSERV kiterjedt funkcióiról külön alfejezet szól (4.2), az EARN/BITNET szoftver-archívumából, a TRICKLE-ből történő lekérdezést szintén külön tárgyaljuk.(4.4)

4.31 A NETSERV

A NETSERV a hálózat csomóponti gépein futó információs szoftverek és más anyagok terjesztését végző program, tulajdonképpen az EARN/BITNET hálózati menedzsmentjét is ellátja. A hozzánk legközelebb eső NETSERV-et kell használnunk, ami általában a nemzeti csomóponti gépen fut, így nálunk a HUEARN gépen. A program nemcsak disztribúciós, hanem fileserver funkciókat is ellát, így engedélyezett állományait magunk is lekérdezhetjük. Hogy éppen melyek ezek, azt a következő módon tudhatjuk meg:

TELL NETSERV AT HUEARN GET NETSERV FILELIST

(Itt is elküldhetjük a GET parancsot levélben is!)

A kapott listáról érdemes elsőként lekérni a NETSERV HELPFILE és a NETSERV REFCARD nevű file-okat, amelyek áttanulmányozásával jól eligazodhatunk. Hogy egy NETSERV-vel is ellátott gépen (ilyenek a nemzeti node-ok) milyen szolgáltatások vannak, azt így kérhetjük le:

TELL NETSERV AT HUEARN QUERY SERVICE

vagy kérhetünk egyszerű helpet is:

TELL NETSERV AT HUEARN HELP

Az EARN/BITNET gépeken számos olyan közkeletű program fut vagy futhat, amely bonyolultabb műveleteket egyszerűsít. Ilyen program minden gépen bőségesen található, és pl. a NETSERV és a LISTSERV segítségével meg is szerezhető.

4.32 Egyéb lekérhető dokumentumok

A 4.2 alfejezetben részletesen tárgyalt LISTSERV program segítségével már gépenként sokkal különbözőbb állományok között is válogathatunk. A fileserver funkció a NETSERV-nél ismertetetthez nagyon hasonló, itt most csupán négy fontosabb file-csoportra hívjuk fel a figyelmet. A file-ok listáját a következő módon kapjuk meg pl. a HUEARN géptől:

TELL LISTSERV AT HUEARN GET LISTSERV FILELIST

Az INDEX, ill. a disztribúciós lista névvel kiadott index parancs (pl. a TELL LISTSERV AT BITNIC INDEX, vagy a TELL LISTSERV AT UHUPVM1 INDEX PACS-L) az elérhető file-ok listáját és lekérdezési jogosultságát firtatja. A kapott lista a lekérhető listserv file-okat tartalmazza, amelyek általában az illető listserven működő listákhoz kapcsolódnak és lehetnek elektronikus folyóiratok archív számai, vagy egyszerűen fontos dokumentációk. Előfordulhat, hogy egy összetartozó file-csoportot együtt, "csomagként" is lekérhetünk (pl. GET LIBRARY PACKAGE), ilyenkor persze több file-ban kapjuk meg az eredményt. (Például az amerikai BITNIC node gép a BITNET-re vonatkozó, valamint hálózati menedzsmenttel foglalkozó listákat üzemeltet, ezért ott bőségesen találhatók hálózati információk. Szerencsésebb persze, ha az ismerkedést a hazai HUEARN gépen kezdjük, pl. a könyvtárosok-informatikusok KATALIST elektronikus levelező csoportjához kapcsolódva.). A 12.3-as alfejezetben megtalálhatjuk az ugyanezen érdeklődési körbe tartozó összes fontosabb lista címét.

Lekérdezhetjük még a listák ún. "notebook"-jait, amelyek a LISTSERV-en folyó kommunikáció archívumai havi vagy heti "csomagolásban" (GET NOTEBOOK FILELIST). Fontos file-okat foglal magában az INFO lista is (GET INFO FILELIST), mégpedig magának a listservnek a működésére vonatkozó dokumentációt, a különféle funkciók (keresés, fileserver, levélelosztás stb.) szerint. A negyedik fontosabb lista a hasznosítható segédprogramok jegyzéke (GET TOOLS FILELIST), amelyek segítségével például a LISTSERV « levélben már « bonyolult funkcióit interaktívan is használhatjuk. A filelist-ekben közölt állományok hasonlóan tölthetők le, mint maguk a tartalomjegyzék funkciót betöltő file-listák.

4.4 A TRICKLE szoftver-archívum használata

Az egyik legnagyobb anonymous FTP szoftver-archívum (ld. 5.12) eredetileg az amerikai hadsereg egyes gépein jött létre, a legkülönbözőbb operációs rendszerű gépekre írt szabadon terjeszthető (public domain, ill. shareware) programokból. Ezek az archívumok ma már több gépen is megtalálhatók a világban, jórészt hasonló felépítésben és tartalommal. Az eredeti "lelőhely" (SIMTEL) tehát FTP-vel érhető el (anonymous bejelentkezéssel).

Az EARN/BITNET hálózaton is léteznek e szoftver-archívumok állandóan naprakészen tartott változatai, amelyek « az anonymous ftp lehetőségét is megtartva « elérhetőek és lekérdezhetők tipikus EARN parancsokkal. Az EARN/BITNET szóhasználatában ezeket hívjuk TRICKLE archívumoknak. Fontos azonban tudnunk, főleg, ha tengerentúlról származó hálózati anyagokat tanulmányozunk, hogy ezek is az említett SIMTEL szerverek körébe tartoznak, tehát a SIMTEL archívumokban hivatkozott szoftverek nagy biztonsággal rövid időn belül itt is megtalálhatók. Szervezetileg a rendszert úgy hozták létre, hogy minden nagyobb földrajzi zónának megvan a saját szoftver-archívuma, s mindig a hozzánk legközelebb eső gépet kell lekérdeznünk (ha egy távolabbival kísérletezünk, az figyelmeztetni fog "tévedésünkre").

Magyarországról a bécsi egyetem AWIWUW11 nevű gépét kell használnunk. A fileserver felépítése egyszerűnek mondható. A nagyobb operációs rendszerek elkülönülnek, így pl. az MSDOS alkönyvtárban találhatók az IBM PC kompatíbilis számítógépeken futtatható programok. Ezen belül az anyagok, illetve programok tovább csoportosítódnak, ismét csak alkönyvtári szerkezetben. Jelenleg az MSDOS anyagokat mintegy 200 alkönyvtárban találhatjuk meg, a file-ok száma kb. 8000.

Az alábbiakban röviden ismertetjük a VM/SP EARN gépekről történő használatot. A megszokott filozófia szerint a parancsokat kiadhatjuk TELL hívásban és egyszerű levélben is. Az archívum e-mail címe: TRICKLE AT AWIWUW11.BITNET. Részletes help-et kérhetünk első lépésként, a következő módon:

TELL TRICKLE AT AWIWUW11 /HELP

ezzel egyenértékű a TRICKLE AT AWIWUW11 címre küldött következő e-mail levél is:

/HELP

Azonos módon, a "/© jel után kiadott főbb parancsok a következőek: /PDDIR utasítással kapjuk meg a lehetséges nagy "könyvtárak" listáját, de ha már utána írjuk magát a könyvtárat, akkor parancsunk arra vonatkozik. Például a /PDDIR <MSDOS> utasítás hatására a mintegy 200 MSDOS alapú anyag könyvtárjait kapjuk meg, s ezek közül választva kaphatunk konkrét könyvtárakról információt. Pl. az MSDOS alatt lévő STARTER nevű alkönyvtárban van egy 00-FILES.DOC és egy SIMTEL20.INF című file, amely a kezdőknek nyújt részletesebb tájékoztatást. Ezeket így kérhetjük le:

TELL TRICKLE AT AWIWUW11 /PDGET <MSDOS.STARTER>00-FILES.DOC
TELL TRICKLE AT AWIWUW11 /PDGET <MSDOS.STARTER>SIMTEL20.INF

Látható tehát, hogy a "főkönyvtár" alatti "alkönyvtár" egy ponttal választódik el, ill. hogy a file lehívásának parancsa a /PDGET utasítás. Nem lényegtelen, hogy az <MSDOS.FILEDOCS> alkönyvtárban magának az archívumnak az anyaga található meg különféle listákban. Legfontosabb talán a SIMTLIST.ARC és a SIMIBM.ARC file, amelyek tömörített formában tartalmazzák a teljes SIMTEL MSDOS listát szöveges és dBASE formátumra is átalakítható változatban.

Az állományok nagyobb része valamilyen ismert programmal tömörítve van, általában a PKARC vagy a PKZIP valamelyik változatával. Itt is érdemes megjegyezni: óriási file-ok meggondolatlan letöltésével ne terheljük a hálózatot, mindig tanulmányozzuk figyelmesen az alkönyvtár leírását (00-FILES.DOC), amit célszerű elsőként lekérnünk.

Befejezésül még említsük meg, hogy egy VM/SP alatt futó interaktív program is elterjedt az EARN/BITNET hálózaton, amelyet a török TRICKLE archívum munkatársai fejlesztettek ki 1990/91-ben, s amelynek segítségével kedvező "hálózati konstelláció" esetén kérdezz-felelek módon, menükből járhatjuk be a TRICKLE szoftvergyűjteményt. Ezt a programot megkérhetjük a szerver MISC.IBM-VM alkönyvtárából is.

[Tartalomjegyzék][Előző rész][Következő rész]