V. fejezet
INTERNET: file-átvitel

Eredetileg az amerikai Department of Defense (Védelmi Minisztérium) ARPANET hálózata alkalmazta azokat a hálózati eljárásoka és Szabványokat, amelyeket később kvázi hivatalosként jószerivel az USA egész kutatási-oktatási hálózata átvett. E szabványok legfontosabbika a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol), amely géptípusoktól és operációs rendszerektől függetlenítette a hálózati kommunikációt. Ma már az egész világon ez a legelterjedtebb számítógépes kapcsolati szabvány, így méltán terjeszthették ki a korábban az Egyesült Államok nagy oktatási-kutatási hálózataira fenntartott "internet" nevet az egész világ TCP/IP alapon nemzetközi hálózatba kapcsolt gépeire. Nem mindig tekinti viszont a szakmai közösség az Internet részeinek azokat a gépeket és hálózatokat, amelyek szervezetileg és struktúrálisan nem tagjai az Internetnek, bár azokról gyakorlatilag közvetítő nélkül elérhető a teljes Internet.

Az Internet fogalmának szűkebb vagy tágabb értelmezése szerint változik ugyan a statisztikai kép, mégis nagyjából pontosak vagyunk, ha azt állítjuk, hogy az Internetben mintegy 1.5 millió számítógép érhető el közvetlenül, s a kapcsolódó kb. 8-9000 kisebb-nagyobb hálózatban megközelítően 7.5 millióan vehetik igénybe az egyre gyarapodó szolgáltatásokat.

Az Internet címek felismerése viszonylag egyszerű, hiszen konzekvensen követik a felhasználók címei a DNS (Domain Name System) formát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a postai címekhez hasonlóan hierarchikus címzést alkalmaznak. Tipikus Internet cím "logikai" szerkezete s következő:

pista@ház.utca.város.ország

Ez így puszta e-mail formának tűnhet (az is!), de ha "megszólítjuk" a "@" mögötti gépet, akkor a "pista" accountjára (számlájára) a "pista" azonosítóval (userid), ill. egy jelszóval (password) be is jelentkezhetünk, s majdnem mindent megtehetünk, amit Pista is megtehet, mondjuk 5 méterre az illető géptől. Az "ország" általában kétbetűs kód, ami Magyarország esetében: HU. Az Egyesült Államokban azonban erre a célra külön intézményi kategóriát is használnak, amelyet az illető csoport angol nevéből képeznek, mint például edu, gov, com, mil, org, net stb.

Az Internet szóhasználatában a tipikus címzés a következőképpen alakul:

user@host.domain.net

ahol a "user" az egyéni felhasználót, a "host" a közvetlenül használt nagyobb számítógépet, a "domain" a legközelebbi csomóponti gépet jelenti a hierarchiában. A "net" alatt a fentiekben elmondottak szerint az országot, ill. az USA esetében a megfelelő csoportot értjük.

A könnyen megjegyezhető "névalakú" címeknek van egy megbízhatóbb számváltozata is, az ún. IP cím, amely 3-4 egy-két-háromtagú számcsoportból áll (pl. 128.112.23.7). Legtöbb esetben a hívó gép ún. nameservere (a név/szám konverziót végző adatbázis, ill. program) ismeri a név alakot és azt lefordítva hívja a számot. Ha ez nem így van (elsősorban a "nem igazi" vagy "nagyon friss" Internet gépek esetén), akkor vagy keresnünk kell egy olyan gépet, amelyik ismeri a "fordítást", vagy próbálkoznunk kell pl. UNIX operációs rendszerű gépeken az "NSLOOKUP internet-cím" utasítással, mikor is a gép az adott névalakú címet megpróbálja a hierarchia szerint "bemérni", s így megadni a kívánt nevet. Hasonlóan fontos a FINGER utasítás, amely pl. az illető gépbe bejelentkezettek listáját is megadja, vagy a konkrét személyi cím esetén, hogy az illető mikor lépett be (logon) utoljára, ill. most éppen bent van-e. Ez aztán lehetőséget ad az interaktív "beszélgetésre" (TALK) is. (Ez utóbbira csoportos, klubszerű lehetőség is van, az ún. Internet Relay Chat (IRC) segítségével.)

Rendelkezésre áll ma már a csaknem minden host-típuson installálható "whois" programcsomag, amely tisztességes hálózati adminisztráció esetén a hierarchiában az ill. host feletti ún. whois-szervertől le tud kérdezni egyéb adatokat is a felhasználókról. Ha pl. az amerikai MIT egyetemén van ismerősünk, akiről informálódni szeretnénk, s az illető a "kovacs" account tulajdonosa az "athena" címen, vagyis e-mail címe "kovacs@athena.mit.edu", akkor a "whois" a következő szintaxist kell hogy kövesse:

whois -h mit.edu kovacs

Ha nem tudom az illető user id-jét, próbálkozhatom a vezetéknévvel is. Persze tudnom kell, melyik az aktuális "whois" szerver. Ez vagy egyszerűen a domain-gép, vagy akár maga a jelentősebb host. Mindenesetre rendszeresen közzétesznek világszerte listákat, ahol a fontosabb whois-gépek címe szerepel.

Az egyszerű felhasználó számára az Internet három szócskát jelent: TELNET, FTP, SMTP. E három protokoll határozza meg ugyanis a közvetlen online, a file-transzfer és az e-mail kommunikációt az Internet hálózatban. E három protokollt ismerteti több RFC dokumentáció (lásd az RFC állományt) és néhány alapos Internet bevezető is (pl. ZEN).

5.1 Állományvátvitel az Interneten

E fejezet bevezetőjében már volt szó róla: az Internet hálózat egyik legfontosabb protokollja az FTP (File Transfer Protocol), amely állományok átvitelére szolgál.

5.11 Az FTP

Az FTP filozófiáját tekintve jobban hasonlít egy X.25-ös távoli híváshoz, mint a végső soron hasonló funkciót ellátó BITNET/EARN parancsokra. Ennek oka az, hogy az FTP protokoll segítségével az adatátvitel mindig online üzemmódban történik, vagyis valóban bejelentkezünk arra a gépre, amelyról file-okat akarunk elhozni, s ott adjuk ki a "hazaküldésre" vonatkozó parancsot. Ezért is használja pl. az amerikai terminológia szívesen a "másolás" kifejezést a processzus leírására, hiszen valójában a két gépet ősszekötve ide vagy oda másolunk file-okat.

Melyik lehetett az a zöld kötésű geofizikai könyv?

Egy egyetemi oktató, aki nemrég tért vissza egy kis finn egyetemen tett tanulmányútról, itthon jött rá, hogy az a könyv, amit az ottani könyvtárban olvasgatott, nagyon hasznos lenne neki itthon is. Sajnos nem emlékezett sem a könyv címére, sem a szerzőjére, csak annyit tudott, hogy elektromos geofizikai mérésekről szólt és zöld színű borítója volt. Az utóbbi információ egyelőre még nem segíti a keresést az online könyvtári katalógusokban, de miután beléptünk az illető egyetem OPAC-jába és kilistáztuk az összes geofizikai könyv címét (szerencsére nem sok volt), az oktató végül felismerte a keresett könyvet. A pontos bibliográfiai adatok alapján azután meg tudta rendelni a könyvet a kiadótól.

Maga a hívási eljárás nagyon egyszerű: természetesen egy Internetbe bekapcsolt, ill. egy Internet hívásra alkalmas gépen próbálkozunk, pl. egy másik, szintén Interneten lévő accountunkról elhozni egy anyagot. Ez az utóbbi megfontolás azért szükséges, mivel az FTP-hez valódi bejelentkezés szükséges, ezért az illető account azonosítójával, illetve jelszavával tisztában kell lennünk. Tehát az "ftp" parancs begépelése után beírjuk a távoli Internet gép nevét, vagy még jobb, ha a hívószámát. Ha felépül a kapcsolat, a távoli gépen beütjük az azonosítót és a jelszót, majd hamarosan az azonosítóhoz definiált könyvtárban találjuk magunkat. Ha az illető gépen alkönyvtári struktúra is van, akkor könyvtárat is cserélhetünk (hasonlóan, mint a DOS-ban). Pl. a gyakoribb UNIX-os gépeken ezt "cd könyvtár/alkönyvtár/al-alkönyvtár" formájú parancsokkal tehetjük meg. Ha megtaláltuk a keresett file-t akkor egy "get" utasítással hazaküldjük magunknak. A file-transzfer után lebontjuk a kapcsolatot.

Mivel ez így nagyon egyszerűnek tűnhet (az is!), tekintsük át részletesen a szóba jöhető fontosabb parancsokat. Megjegyzendő, hogy az FTP protokollnak szinte minden operációs rendszerhez elkészült a megfelelő variációja, most itt mégis a leggyakoribb UNIX, ill. ULTRIX operációs rendszerben futó változatot vesszük alapul, amely lényegileg megfelel a VMS, ill. VM gépek változatainak is. (A "/" jel itt vagylagosságot jelent!)

Természetesen mód van arra is, hogy a távoli gépre mi küldjünk állományokat, ezt a GET pandantjával, a PUT-tal tehetjük meg, hasonlóan mindenben a GET-hez.

Néhány megjegyzés:

• Ha már behívtuk az FTP-programot és nem léptünk ki belőle, akkor "open" utasítással kell hívnunk a távoli gépet. Ugyanígy, ha az FTP prompt-nál vagyunk "close" utasítással kell zárnunk a kapcsolatot.
• A tartalomjegyzék listázásakor a "dir" utasítás jóval több információt ad, például az alkönyvtár alatti más alkönyvtárakat, ill. a file-ok pontos méretét. Ugyanezt a unix-os gépek az "ls -l" parancsra is tudják.
• Néha nem elég megadnunk a "get" utasításnál az ottani file nevét, hanem meg kell adnunk az "itthoni" nevet is, például akkor, ha már nekünk van ilyen nevű állományunk: get readme.doc readme1.doc
• Ha pl. egy VM gépről FTP-zünk és egy nagyobb temporális diszkre akarjuk áthozni a file-t (a saját minidiszkünkön, ami mindig az alapértelmezés, nem férne el), akkor meg kell adnunk a lemezt is: ftp readme.doc readme.doc.c (a "c" lemezünkre hozza át az állományt).
• Mivel az FTP archívumok legtöbbször UNIX operációs rendszerű gépen mennek, vigyáznunk kell a file-nevek pontos írásmódjára, mert a UNIX a DOS-tól eltérően megkülönbözteti a kis- és nagybetűket.
• Ha az "ftp" beütése után a "help" utasítást adjuk ki, megkapjuk a további parancslehetőségeket.

5.12 Az anonymous FTP

Természetesen legtöbbször nem saját távoli account-unkra kívánunk bejelentkezni és onnan file-t elhozni, hanem egy ún. publikus fileserver-rő1, vagyis egy nyilvánosan bárki számára elérhető szoftver-archivumból. A szolgáltatás sajátos nevét a bejelentkezés módjáról kapta, hiszen az illető gépen a közérdekű állományok elérhetőségét és megkülönböztetését úgy biztosítják (ugyanazon gépen lehetnek magán-account-ok is!), hogy a belépési azonosító egységesen az ANONYMOUS szó. Ez annyit tesz, hogy minden a fentieknek megfelelően zajlik, azzal a különbséggel, hogy a nyilvános archivum NAME kérdésére beírjuk az "anonymous" szót és a password helyére a saját e-mail címünket, vagy esetleg a "guest" (vendég) szót. Ezután a "cd", ill. "cdup", valamint a "dir" és "ls" parancsokkal bejárjuk az archivumot, vagy ha információnk van arról, hogy merre van, amit keresünk, egyből odamegyünk és a "get" utasítással áthozzuk az illető állományt (rész)letek az 5.11 fejezetben). Legtöbbször arról van szó, hogy előzetesen egy ARCHIE segítségével már pontosan tudjuk, mit és hol keresünk (az "archie"-ról az 5.2 fejezetben lesz szó). Az anonymous FTP szerverek állományai legtöbbször valamilyen tömörített formában vannak, így bináris módú letöltésük után a megfelelő kicsomagoló programmal tudjuk csak használni azokat.

Legtöbb anonymous gépen vannak "incoming directory"-k is, amelyekbe a felhasználók küldhetnek közérdekűnek ítélt állományokat, szintén az ismertetett FTP parancsok segítségével (azzal a különbséggel, hogy a kapcsolódás után a küldést nem a távoli gépen, hanem a sajátunkon kezdeményezzük).

A hálózaton több lista forog közkézen a legsikeresebb anonymous FTP "archivumok címjegyzékével, de mi magunk is megtudhatjuk, hogy pl. egy általunk nagyon keresett dokumentáció vagy shareware program melyik szerveren található meg. Ma már idehaza is egyre több "anonymous ftp" archivum érhető el, várható, hogy a közeli jövőben még több lesz ilyen. Értelemszerűen elsőként ezekben, az esetenként nagyságrendekkel nagyobb sebesség mellett elérhető archivumokból kell megkísérelnünk letölteni a kívánt anyagot.

A legnépszerűbb anonymous FTP-gépek a helyi idő szerinti munkaidőben, vagyis kb. reggel 7 és délután 5 között eléggé túlterheltek. Ilyenkor már a gépek közvetlen környezetében is nagy a "sorbaállás". Ha tengerentúli gépekről van szó, használjuk ki, hogy az ottani éjszaka idején kényelmesebben dolgozhatunk. A nyugat-európai és skandináv anonymous gépekkel pedig inkább kora reggel és este kísérletezzünk!

5.2 Az ARCHIE használata a tájékozódáshoz

Az előző fejezetben szó volt az Internetben történő különféle file-transzferekről. Az, hogy mit is keressünk, s főleg hol, különféle newsgroup-ok, disztribúciós listák olvastán juthat el hozzánk. De az is előfordulhat, hogy bár tudjuk vagy sejtjük, hogy egy dokumentáció, program elérhető valamely nyilvános helyen, de a pontos azonosítót, címet persze nem ismerjük. Az összes anonymous FTP-én együttvéve több ezer gigabájtnyi file van, s még a legfontosabb FTP-helyek válogatott listája is tartalmaz néhány száz címet. S gondoljuk arra, hogy egy FTP cím mögött 20-30-50 vagy száz alkönyvtár is lehet stb. stb.

Tájékozódási gondjainkon segít az ARCHIE nevű szolgáltatás, amely mintegy 15-20 gépen fut szerte a világban, s naprakészen tartott adatbázisainak az a célja, hogy friss információkkal lássa el az érdeklődőt, hogy mely file-okat milyen gépeken, milyen alkönyvtárakban talál meg. S a találati eredmény ismeretében a felhasználó eldöntheti, hogy végül is melyik gépet választja (nyilván a legközelebbit és a legkevésbé foglaltat).

A legfontosabb ARCHIE szerverek címei a következők e pillanatban, de az aktuális információ a HYTELNET programban ill. az interaktív Internet információs rendszerekben megtalálható.

Ezek az ARCHIE szolgáltatók egyenértékűek, használatukat s távolság, ill. foglaltságuk dönti el a gyakorlatban. Mindegyikük kb.1500 anonymous FTP könyvtárat dolgoz fel és mintegy 1.000.000 file-ról nyújt mformációt. Az ARCHIE szervereket két módon használhatjuk: közvetlenül bejelentkezhetünk az Internetben a telnet hívással, illetve elektronikus levél útján, mint mailservert használjuk az ARCHIE-t.

Az online telnet hívással elért ARCHIE szerveren (a login kérdésre az "archie" szóval válaszolunk) bármikor kérhetünk help-et, pl. a legfontosabb parancs a "prog" teljeskörű leírásáról (help prog), és persze kiadhatunk különböző keresőparancsokat. Ha kiadjuk a "prog game" parancsot, az ARCHIE kilistáz minden olyan alkönyvtárat és file-t, amelynek a nevében ezt a karaktersorozatot megtalálta, s természetesen mellé az illető anonymous FTP host nevét és címét is. Ha az eredményül kapott listát elfelejtettük letölteni menetközben, ezt utólag is megtehetjük a "mail" paranccsal, amit persze ki kell egészítenünk saját e-mail címünkkel. Ha a keresett név, ill. névtöredék elé a "whatis" parancsot tesszük, akkor az illető file(ok) tartalmáról is információt kaphatunk, bár a tapasztalatok szerint a programoknak csak egy kisebb részéről van ismertetés. Ezt az eredményt szintén hazaküldhetjük ("mail e-mail cím").

Az ARCHIE-t hasonlóan használjuk elektronikus levél útján is. A fenti címek "archie"-val "előtétezett" mail-cím változataihoz kell küldenünk a levelet. A keresés tárgyát a levél törzsében kell megadnunk, de ha tájékoztatót szeretnénk kérni a lehetőségekről, akkor például az archiearchie.mcgill.ca címre írunk és a Subject: help levélre válaszul az ARCHIE mailserver helpjét kapjuk meg.

Az ARCHIE-nak szánt keresőkérdések megfogalmazásakor vegyük figyelembe, hogy a program UNIX környezetben fut. Tehát, ha különleges csonkolásra, vagy speciális kis-, ill. nagybetű megkülönböztetésre van szükségünk, akkor a UNIX szövegkezelés szabályai szerint kell eljárnunk (lásd erről az ARCHIE dokumentációját). Az ARCHIE szerverek a UNIX ún. Regular Extension (regex) szövegkezelő eljárását alkalmazzák, ami jóval több lehetőséget ad egy szöveg-string behasonlítására, mint a DOS, de használata is bonyolultabb. A "balesetszerű", korán csonkolt keresések megelőzésére az ARCHIE programok alapértelmezésben azonban nem az említett "regex" módot használják, hanem a valós egyezést ("exact"). Ezért, ha nem ismerjük a keresett program teljes nevét (kiterjesztéssel együtt), akkor állítsuk át a "set" változót "regex"-re, mert így szótöredékre is tudunk keresni. Miután igen nagy és sok hasonló nevet tartalmazó adatbázisban keresünk, vegyük ezt figyelembe a csonkolásnál, ill. a név megadásánál. Pl. nem célszerű a "win" vagy a "micro" előtagot megadnunk, mert "végtelen" listát kapunk büntetésképpen.

Az ARCHIE leírását több kalauz tartalmazza, legtöbbszőr "archie.txt" néven találjuk a hálózaton. Ezek igen részletesen foglalkoznak a keresés "extrább" eseteivel is. Könyvünk példagyakorlatai között szintén található egy tipikus és egyszerű archie keresés.

Foglaljuk össze tehát a leggyakoribb parancsokat:

5.3 Érdekesebb FTP archívumok az Interneten

Az Internet anonymous FTP-k számára vonatkozó becslések ezres nagyságrendűek, az azonban biztos, hogy a rajtuk lévő és nyilvánosan elérhető programok, dokumentációk stb. mérete ma már több terabájtra (!) tehető. A népszerű FTP-helyek listáját többen összeállították, az imént ismertetett ARCHIE szolgáltatás is segít a keresésben.

Mégis van azonban néhány szerver, amire konkrétan érdemes kitérni, előrebocsátva, hogy az Internet gyakran változó világában ezek az FTP-címek is változhatnak. Általában azonban a régi cím még egy darabig utal az újra, ezzel is segítve a folyamatos tájékozódást. A TRICKLE EARN/BITNET szolgáltatásnál is említettük a máig legnagyobb szoftver (és most már dokumentáció) bázisnak tekinthető FTP-helyeket, amelyeket az Internet világ SIMTEL-archivumok néven ismer. Az eredetileg az amerikai hadsereg által üzemeltetett gépeken létrehozott, több operációs rendszerre kiterjedő archivumok FTP-vel a következő helyeken érhetők el:

Az Internettel most ismerkedők számára fontosak azok az FTP-szerverek, ahol alapdokumentációk (mint a 12.2 fejezetben említésre kerülő RFC, FYI stb. anyagok) megtalálhatók és letölthetők. Ilyen közismert archivum pl. a "pit-manager.mit.edu" (18.72.1.58), amelynek "pub/usenet/" és az ez alatti alkönyvtáraiban rendezetten megtalálhatók azok az összeállítások, amelyeket az amerikai USENET newsgroup-okban (elektronikus levelező csoportokban) gyűjtöttek össze. Ezeket általában "Frequently Asked Questions" (FAQ) gyűjtőnévvel illetik a hálózaton, itt a news.announce.newusers alkönyvtárban találjuk meg. Hasonló típusú, de már inkább a "hivatalos" Internet dokumentációk és segédletek lelőhelye a "nic.ddn.mil" (10.0.0.51) című anonymous FTP gép.

Két gép, ill. cím különösen fontos a könyvtáros-informatikus szakemberek számára. Az egyik a University of North Texas nagy VAX gépén üzemelő archivum (ftp.unt.edu), ahol a nagyszerű információs anyagokat előállító Billy Barron felügyelete mellett alakult ki egy igen jó szakgyűjtemény az Internet hálózat szakirodalomkeresésre, bibliografizálásra stb. használók számára (/library alkönyvtár). Itt a legtöbb e szempontból hasznos guide, lists és címjegyzék friss változata mindig megtalálható és letölthető. A másik ehhez hasonló anyagot tartalmazó hely Kanadában érhető el, a University of Western Ontario egyik gépén (bydra.uwo.ca /pub/libsofi). A LIBSOFT néven ismert archivum anyagát több más forrásból is megismerhetj"ük, így pl. az angol BUBL faliújságon (BBS) is közlik a legfontosabb információkat erről. Mint neve is jelzi, itt néhány fontos dokumentáció társaságában könyvtári érdekeltségű, vagy könyvtárakban, információs munkahelyeken is hasznosítható programok, hipertext formátumú guide-ok, demo-programok és oktatási szoftverek találhatók. E két FTP-lelőhely anyagát pl. részletesen ismerteti az EXPLORER hipertext kalauz. E két anonymous FTP-vel rokon anyag található más gyűjteményekben is, de nem ebben a teljességben, így pl. az ariel.unm.edu (129.24.8.1) címen, a library alkönyvtárban.

Full-text információt, vagyis teljesszövegű könyveket találhatunk a Michael S. Hart nevével fémjelzett Gutenberg Project által fenntartott archivumokban. A nagyívű terv azt irányozza elő, hogy 2000-re már több ezer komplett könyv legyen szabadon letölthető a hálózatban. A szövegek egy része egyébként bekerült a SIMTEL/TRICKLE archivumokba is, ill. néhány online is olvasható a hálózatban (lásd a HYTELNET programot). A fellelhető szövegek igen széles skálán mozognak, soroljunk fel néhányat ízelítóül: Biblia, Korán, CIA World Fact Book, Shakespeare-művek, Lewis Caroll, de előkészületben van a teljes Encyclopaedia Britannica (!) is. Természetesen ezek a szövegek tömörített mivoltuk ellenére többszáz kilobájtosak, sőt a méretük nemegyszer meghaladja az egy megsbájtot is, így csak igen megfontoltan kezdjünk bele a letöltésbe. A Gutenberg-anyagok a többek közt következő gépeken lelhetők fel:

quake.think.com(cd pub/etext) mrcnext.cso.uiuc.edu (cd etext) oes.orst.edu (cd pub/almanac/guten)

Ez utóbbi gép mailserverként is szolgáltat, a használatáról a következő módon kérhetünk tájékoztatást: küldünk egy hagyományos e-mailt az almanac@oes.orst.edu címre, üres subject sorral, csupán ezzel a szöveggel: send guide. A Gutenberg Project levelező csoportot is üzemeltet, ahol az aktuális híreket és főleg a friss tartalomjegyzékeket kaphatjuk meg. Felirkozás a LISTSERVUIUCVM.BITNET címre küldött következő tartalmú mail-lel lehetséges:

SUBSCRIBE GUTNBERG saját név (a "GUTNBERG" nem elírás!)

Ehhez hasonló archivum az angliai Oxford Text Archives, amely szintén szépirodalmi klasszikusok lelőhelye. Aktuális információt róla az ra.msstate.edu anonymous FTP címen kaphatunk a "pub/docs/history/e-documents" alkönyvtárban ("oxford.text.archives" és "oxford.text.order.form" file-ok). A szolgáltató e-mail címe: "archive@vax.ox.ac.uk". Direkt letöltés csak az angol JANET hálózatból lehetséges, ennek aktuális módjáról valamelyik angol BBS-en kapunk eligazítást (BUBL, HUMBUL, NISS).

Befejezésül felsorolunk még néhány különösen frekventált FTP-helyet, amelynek felderítését már önállóan végezhetjük el. Ne feledjük, a "pub, internet, netinfo, library, docs", stb. alkönyvtárak mindenütt rejthetnek érdekességeket.

"ames.arc.nasa.gov", "archive.cis.ohio-state.edu", "belch.berkeley.edu", "cs.arizona.edu", "ftp.cs.toronto.edu", "ftp.cs.widener.edu", "ftp.uu.net", "genbank.bio.net", "ucsd.edu", "wuarchive.wustl.edu"

Mint e könyvben bárhol, a címek itt is csak tájékoztató jellegűek, de ma már a közkézen forgó s gyakran aktualizált kalauzok stb. révén, ill. az online elérhető információs rendszerek (Gopher stb.) könnyedén aktualizálhatók.

5.4 Letöltés a "nagy gépről" saját PC-re

A hálózaton file-átvitel sokszor két lépésben történik: a kiválasztott adatállományt sokszor egy olyan gépre hozzuk át, amelyen jelszavunk van és onnan töltjük le a PC-énkre. Ha ez a gép még mindig távoli gép, akkor valamelyik szokásos file-transzfer program segít, ha viszont már saját lokális hálózati gépünkön van az anyag, akkor vannak más megoldások is.

Ezeknek mikéntjét három dolog szab(hat)ja meg: milyen operációs rendszerű az illető "nagygép" (pl. UNIX, VMS, VM/SP), milyen a hálózatkezelő programunk (pl. PATHWORKS, NOVELL, TCP/IP) és milyen a konkrét géppel a PC-t összekapcsoló program vagy emulátor (pl. DI3270).

Az elvi modell nagyjából a következő: igyekeznünk kell a file-t eljuttatni a legtermészetesebb módon a saját gépünkre. Itt fel kell derítenünk a rendszergazdától, hogy milyen programmal, ill. parancsokkal tudunk file-okat le- és feltenni (ezt már az elején jobb, ha megtesszük, hiszen saját régebbi anyagainkat is néha fel kell tudnunk rakni a nagygépre). Szinte minden módszer arra épül, hogy van a nagygépen egy szoftver, amelyik párban áll egy hasonlóval a PC-n, így az egyik küldi, a másik fogadja a file-t. Ennek megvalósítása lehet egyszerű parancsnyelvi, de sokszor ma már menüvezérelt megoldásokkal is találkozunk.

Kell-e kabát Dél-Koreába?

Egy magyar delegáció indult a dél-koreai világkiállításra, és az utolsó pillanatban derült ki, hogy a csoportba még egy tagot bevesznek. Az illető a helyi könyvtárhoz fordult segítségért, hogy sürgősen mindenféle információra szüksége van az országról. Mivel péntek délután volt és a delegáció hétfőn reggel indult, és a könyvtárban nem volt egyetlen könyv sem Dél-Koreáról (kis tudományos könyvtárról volt szó, s az Útikönyvek sorozatban sem jelent meg ilyen könyv), ezért az egyetlen elérhető információforrás a hálózat maradt. Egy gyors keresés a Veronicaban egy sor érdekes anyagot hozott elő Dél-Koreáról. Többek között a CIA World Fact Book (mely több helyen is elérhető online) tartalmazza az összes fontos statisztikai adatot; az Amerikai Nagykövetség utazási tanácsai (melyek szinte minden országra rendelkezésre állnak), közlik az ajánlott ruházatot és az egészségügyi óvintézkedéséket; sőt még a helyi pénz dollárban kifejezett árfolyamát is meg lehet találni a Gopherben.

Szinte minden operációs rendszerben létezik pl. a Kermit kommunikációs program, amelyet ha meghívunk a nagygépen és kiadjuk a szükséges utasítást, majd visszalépve a saját PC-nken elindítjuk a fogadáshoz szükséges parancsot, megkezdődik a file átvitele (a részleteket lásd a 3.31 alfejezetben, ill. a KERMIT dokumentációban).

Ha UNIX-os gépen dolgozunk és a hálózati kapcsolatunk a géphez maga is TCP/IP alapú, akkor az FTP-ről szóló fejezetben leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az átvitel lokális hálózaton sokkal gyorsabb lesz, mint távoli gépek között (vö. 5.1 alfejezet).

VMS gépeken is van lehetőség gyorsabb átvitelre a lokális hálózatban. Egyik megoldás maga a VMS copy utasítása (amivel a PC-re másoljuk a file-t), vagy az itt is meglévő Kermit mellett létezik az NFT (Network File-Transfer), ill. a FAL (File Access Listens) programpár, amely a VAX-ra való file küldést bonyolítja. A VM/SP alapú IBM vagy azzal kompatibilis mainframe-ek esetében is létezik a Kermit program megfelelője, de pl. a leggyakoribb DI3270-es terminálkezelő programcsomag kínál jobb lehetőségeket is. A CMS alatt futó "ind$file" program a VAX-os programhoz hasonlóan működik, tehát mindkét gépen megvan a szükséges programrész (küldő és fogadó) és a paranccsal, illetve annak paraméterezésével szabályozzuk a file átvitelt.

A DI3270-es csomagból azonban népszerűbb az ún. DIXFER program, amely menüvezérelt felhasználói interfésszel rendelkezik, ahol kitöltjük a file nevére és helyére vonatkozó rovatokat és elindul a file átvitele. Mivel jelenleg a Kermit a legáltalánosabban elterjedt adatátviteli program, a mindig kéznél lévő lehetőség, ezért célszerű, ha azt minden lehetséges változatban elsajátítjuk, a saját lokális hálózati átviteli programunkról pedig a helyi számítógépes szakembertől kérjünk tájékoztatást, vagy a fent említett programcsomagok kézikönyveit, ill. help-jeit tanulmányozzuk át. De bármilyen átviteli eszközt használjunk is, arra mindig figyeljünk, hogy optimalizáljuk a megoldást (pl. ha egy EARN/BITNET gépen vagyunk magunk is és egy másik távolin is van accountunk, akkor belső EARN/BITNET. utasítással küldjük át magunknak a file-t, s ne a távoli gépről "kermiteljünk" stb.), másrészt figyeljünk arra, hogy az adattípust ne konvertáljuk másik formába átvitel közben, vagyis állítsuk be az ASCII vagy BINÁRIS paramétereket, ill. megfelelőjüket.

[Tartalomjegyzék][Előző rész][Következő rész]