LÉTMINIMUM STANDARD PROJEKT 1984 W (IV. fázis):
KATABASIS SOTERIOLOGIKE

(Folytatás)







[A Rosszrajz]

Most valószínűleg fölmerül az a kérdés, hogy konkrétabban mit is gondolunk arról, hogy "Rosszrajz". Nagy vonalakban, elvileg talán most már érthető: mindaz, amit az államesztétika betilt, tilosnak tekint. Még akkor is áll ez a betiltási művelet, amikor demokráciában élünk, és a betiltási műveletek gyakorlatilag nincsenek, de akkor még mindig hátra van a szakma, az államegyház tudatos vagy öntudatlan bérencei. ők hátravannak, és ők azok, akik ezt a területet tisztába teszik. Tehát nem rendőrségi eszközökkel, ügyészséggel, gumibottal, hanem a szakma magasról jövő itéletével. Konkrétan, tehát mi is lenne az a Rosszrajz?, vagy rosz művészet? Hogyan kell azt művelni? Nagyon nehéz. Taub vallomásaira hivatkozva azt kell mondanom, hogy hihetetlenül nehéz, tudniillik ez a terület igen kicsi. Miért kicsi? Azért, mert az állam és az egyház - ezek történelmi alakulatok - és szegények, hát senyvednek az üdvtörténet nyomása alatt. A szoteriológia nagyobb erő. Nagyobb területet átfogó erő, mint az a kis ványadt állam, vagy az a kis ványadt egyház.



Art-strike (1990-1993)




Tovább

Tehát hiába tiltanak be erőszakos, diktatórikus módszerekkel, hiába tiltanak be szép szóval, a szoteriológia áthat az egészen, és egy idő után előjön az, amiről nem kívántak ők tudni sem. És egy idő után olyan intenzívvé válik ez a procedúra, hogy már az állam és az egyház alkalmazkodik a szoteriológiai tényekhez. Ma már egy Van Gogh a legdrágább és legünnepeltebb szerző. A pápa is kiakaszthatja a lakásában. Pedig protestáns volt a szerencsétlen. És a shintoisták nagyon kedvelik. 78 millió dollárt adtak érte legutóbb? Vagy egy Barnett Newman. Vagy egy Jackson Pollock. Számos szerzőt lehetne említeni, akiket az egyház és az állam exkommunikációval, illetve exile-lal sújtott korábban. Tehát mi is lenne az a Rosszrajz? Ezt én csak hírből tudom Önöknek elmondani, Önök is csak hírként tudják továbbadni, hiszen Önök zömükben nem művészek, nem művelik ezt a területet, már úgy értem: állam/egyház értelemben nem tartják magukat művészeknek. Amikor az ember egy bizonyos méretű felülettel szemben van, aminek egy bizonyos faktúrája és színe van, és ez a szembekerülés megtörténik, és adva van egyfajta festékanyag, akkor ez már eleve egy olyan relációt képez, amiből ki lehet indulni a tekintetben, hogy merre megyünk, fölfelé vagy lefelé, az államegyház hódolata iránt mozgunk-e, vagy pedig megpróbálunk egy tiltott területre evezni. Természetesen itt nemcsak felület, papír és bizonyos festékanyag van, hanem adva van egy globális szituáció, talán azt mondhatnánk, metafizikus, aztán adva van egy fizikus szituáció, azon belül van egy - mondjuk - természeti szituáció, azon belül, talán, egy földi szituáció, azon belül - mondjuk úgy talán - egy társadalmi szituáció, aztán így tovább, a családkapcsolatok, szociális vonatkozások világa, akkor egy világnak a festéke és a papírt-tartónak a személyese, teste, lelke, szelleme, és hát vannak alsóbb szférák is, bizonyos szótárhasználat szerint démonologikus területek, és így tovább. Ezeket a területeket figyelembe véve az ember a felületet - Taub beszámolója szerint - ezzel a festékkel egy helyen illeti. Mely helyen illeti? Szükségképpen azon a helyen illeti, legalábbis szándéka szerint, ami egyházi és állami értelemben tiltott hely. Azon a papíron. Nem kell fantazmagóriálni valami csodálatos különlegességekről, egészen egyszerűen papír, festék, hely. Tudniillik bárhová helyezi is el az ember azt a néhány molekula festékanyagot, máris viszonyba kerül a papír arányaival, a színével, a szín viszonyba kerül a papír arányaival, és így tovább. Mivel ez a tiltott terület oly kicsiny már, mert a szoteriológia oly intenzíven működik, nagyon nehéz megtalálni azt a pontot egy felületen, ami tiltott. De szerencsére rendelkezésünkre áll a tér és az idő. És ezt a festékfoltot odébb lehet tólni vagy meg lehet változtatni. Nagyobbítani lehet, el lehet terelni egy másik irányba, hátha akkor, ott bekerülünk ebbe a bizonyos katabasisba. A rajzok készítése során tulajdonképpen arról van szó, hogy le kell tapogatni a tiltott területet. Állandóan ügyelni kell arra, hogy merre van az a bizonyos Rosszrajz. Ez - mondom - nagyon nehéz, mert már majdnem minden jó. Egyébként, ahol ezeknek a könyvlapoknak a készítése elkezdődött, annak a közvetlen közelében van a CERN, a Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire, tehát a Nukleáris Kutatások Európai Tanácsa Itt egy több kilométer hosszúságú földalatti, köralakú alagútban tudósok azzal foglalkoznak, hogy egy rendkívül kicsiny területet vizsgálnak. Tehát protonok, elektronok, antianyagok stb. területén dolgoznak, és próbálják megtalálni, hogy mi van még lejjebb és beljebb. Én ezt kellemes koincidenciának tartom, hogy oly közel vizsgálódott ez a két társaság.

Tovább